Diabéteszben és hipertóniában szenvedő betegek esetében az intenzívebb vérnyomáskontroll csökkenti a diabéteszes retinopátia előfordulását, külö­nösen azoknál, akiknek magasabb a vérnyomásuk.¹ Számos meghatározás létezik az intenzívebb vérnyomáskontrollra, a 75 Hgmm alatti diasztolés vérnyomástól kezdve a 135/75 Hgmm alatti vérnyomáscélig vagy a 120 Hgmm alatti szisztolés vérnyomásig. A nem intenzív kontroll általában 140 Hgmm alatti szisztolés vérnyomást jelent.¹ (Ajánlás erőssége [strenght of recommendation, SOR]: A, konzisztens, jó minőségű, betegorientált evidencia.)

A rezisztens hipertónia nem betegség, hanem egy indikátor, amelyet arra kell használni, hogy azonosítsuk a magas kardiovaszkuláris kocká­zatú betegeket. A rezisztens hipertónia előfordulási gyakoriságát nehéz számszerűsíteni, de a reális becslések szerint a teljes hipertóniás populá­ció körülbelül 5%-át érintheti. A renin-angiotenzin rendszert gátló szer + kalcium-antagonista + vízhajtó alapú hármas gyógyszeres kombináción alapuló terápia hatékonyságának növelése az első lépés a rezisztens hiper­tónia kezelésében. Ennek egyik kulcsa a vízhajtókezelés optimalizálása. A negyedik szer kérdése is fontos, jelenleg a mineralokortikoid-receptor-antagonista a preferált, de opciót jelentenek a bisoprolol, a doxazosin és centrálisan ható szerek is. Az ajánlások kiegészítő kezelési lehetőségként a renális denervációt is javasolják.

Augusztus végén, Londonban került megrendezésre az Európai Kardiológus Társaság 2024-es kongresszusa, ahol számos kórképre vonatkozó szakmai irányelv is megújításra került. Ilyen a krónikus koszorúér-szindróma (CCS), valamint a magasvérnyomás-betegség diagnosztikájára és terápiájára vonatkozó útmutatás. Az irányelvek egyik közös területéről, koszorúér-betegek antihipertenzív terá­piájának egyes elemeiről Dr. Simon Attilát, a Balatonfüredi Állami Szívkórház megbízott főigazgatóját kérdeztük.

A hipertónia napjainkban is komoly egészségügyi probléma, megfelelő ellátásához pedig elengedhetetlen a kórkép kezelésében alkalmazható gyógyszercsoportok ismerete. Az alábbi kvalitatív vizsgálatban az orvosok antihipertenzívumokkal, elsősorban béta-blokkolókkal kapcsolatos hozzáállását, a gyógyszerfelírási szokásokat és azok okait elemezték Olaszországban, Lengyelországban és Törökországban. A felmérés eredménye alapján a béta-blokkolók továbbra is kulcsszerepet játszanak a magas vérnyomás kezelésében, elsősorban kardiovaszkuláris társbetegség esetén.

The Journal of Clinical Hypertension, 2024. május

A hipertónia és a demencia kapcsolatát epidemiológiai és patológiai-kórélettani adatok igazolják. Az agyi vérátáramlás szerepe a vaszkuláris demencia mellett az Alzheimer-kórban is egyértelmű. Bizonyítottnak tűnik a fordított összefüggés is, amely szerint az antihipertenzív kezelés csökkenti a demencia kifejlődését, illetve annak tüneteit is. Az antihipertenzív gyógy­szercsoportok között az angiotenzin-receptor-blokkolók, a dihidropiridin kalciumcsatorna-blokkolók és a tiazid diuretikumok hatása kiemelkedő.

A tirozin-kináz gátló (TKI), majd az immun-ellenőrzőpont gátló (IO) kezelések rutinszerű elterjedése eredményeként a IV-es stádiumú betegség prognózisa jelentősen javul az elmúlt  15 évben. Az újabb kombinációk (TKI-IO és IO-IO) tovább javíthatják a betegek életkilátásait.

A RADIANCE vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a magas vérnyomással küzdő páciensek szisztolés vérnyomása szignifikánsan csökkenthető ultrahanggal végzett renális denervációval.

Számos vizsgálat szerint a bal kamrai hypertrophia regressziója kedvezőbben befolyásolható ACE-gátlók, angiotenzin-receptor-blokkolók és kalciumcsator­na-blokkolók adásával. Jelen vizsgálat célja, hogy megvizsgálja a perindopril/ indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval végzett kezelés hosszú távú hatását a bal kamrai tömegindex csökkentésére és a bal kamrai hypertrophia regressziójára olyan ambulánsan kezelt hypertoniás betegeknél, akiknél ko­rábban nem érték el a vérnyomáskontrollt egy renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátló és egy diuretikum kettős fix kombinációval.

A magasvérnyomás-betegség és a kardiovaszkuláris megbetegedés közötti összefüggés, a kockázat növekedése jól ismert. A magasvérnyomás-betegség eredményes kezelésében figyelembe kell venni a további kardiovaszkuláris kockázati tényezőket, egyéb rizikófaktorokat, a társbetegségeket, az esetle­ges célszervkárosodásokat, valamint az egyén életmódját, szociális tényezőit is. A betegek életmód-változtatásának támogatása mellett a gyógyszeres kezelésben a monoterápia helyett akár egy tabletta formájában alkalmaz­ható kombinált terápia javasolt. A szerzők egy olyan vizsgálat eredményeit ismertetik, amelyben a kombinációs sémát carvedilollal egészítették ki. Az alkalmazott kombinált gyógyszeres terápia mellett a vérnyomásértékek rövid távon rendeződtek, a beállított terápiát a betegek jól tolerálták.

Új kutatások szerint bizonyos a 2-es és 4-es típusú angiotenzin II receptorokat inkább stimuláló, mint gátoló vérnyomáscsökkentő gyógyszerek csökkenthetik a demencia előfordulását ezen gyógyszerek új használói körében.