Az új inzulinkészítmények és az egyre fejlettebb inzulinbeadási eszközök mellett a legforradalmibb változások a folyamatos glükózmonitorozásban, az inzulinpumpa-kezelésben és a diabetes-gondo­zás digitalizációjában következtek be. 

Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszereinek bizottsága (CHMP) 2020 április 28-30-i ülésén az alábbi készítményeket véleményezte.

A gestatiós diabetes mellitus (GDM) magában foglalja az összes, terhesség alatt kezdődő vagy annak során felismert szénhidrátanyagcsere-zavart, azok súlyosságától és a terhesség utáni fennmaradásától függetlenül, nem kizárva annak a lehetőségét sem, hogy a glükózintolerancia már a terhesség előtt is fennállt, csak korábban nem került kórismézésre.¹ 

A diabéteszes ketoacidózis fő oka az inzulinhiány. Minden életkorban előfordul, a halálozási arány 1–5%. Fő tünetei: poliúria és polidipszia, súlyvesztés, fáradtság, diszpnoé, hányás, megelőző lázas betegség, hasi fájdalom, polifágia. Néhány laboratóriumi vizsgálattal el lehet különíteni a hiperozmoláris hiperglikémiás állapottól, a gasztroenteritisztől, az éhezési ketózistól és más metabolikus szindrómáktól. A kezelés része az inzulinadás, az intravénás folyadékpótlás, a glükóz- és elektrolitszintek monitorozása. Az agyödéma ritka, főleg gyermekkori szövődmény. A szülők edukációjában szem előtt kell tartani a ketoacidózis lehetőségét.

A STEP-WISE vizsgálat annak eldöntését célozta, hogy az inzulinterápia intenzifikálása keretében milyen módszerrel lehet legjobban felépíteni a prandiális inzulin adását, melyik módszer kontrollálja jobban az átlagos, illetve a posztprandiális vércukorértékeket 2-es típusú diabéteszben.

Több mint másfél napos hatástartamával és lassú, egyenletes felszabadulásával tűnik ki az inzulinkészítmények közül a törzskönyvezés alatt álló degludec. A BEGIN és a BOOST vizsgálatok kedvező eredményei alapján 2013-tól forgalomba kerülhet önmagában és inzulin asparttal kombinálva az új bázisinzulin.

A kardiológiai rehabilitáció alatt a nagyérbetegségben szenvedő betegek cukoranyagcseréjét is ki kell vizsgálni. A szívbeteg diabéteszesek kockázatának széles körű csökkentésére különösen alkalmas a kardiológiai rehabilitáció alatti, sok összetevőből álló kezelés. A gyógyszeres kezelés optimalizálása mellett előtérben állnak az életmódbeli változtatások (mozgás és táplálkozás), valamint a betegoktatás. A rehabilitáció egyik központi feladata a koszorúér-betegségben és 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek társadalom-orvostani helyzetének személyre szabott értékelése mindenekelőtt a munkaképesség és a környezetbe való beilleszkedés szempontjából.

Inzulin adása 2-es típusú diabetes mellitusban akkor válik szükségessé, ha a HbA1c-szint meghaladja a 9% ot, illetve optimális orális antidiabetikus terápiával sem sikerül beállítani a vércukorszintet. 

Számos vizsgálatban találtak összefüggést a rákkockázat és a diabetes mellitus progressziója, illetve az obezitás között. Egyes antidiabetikus kezelések növelhetik, mások csökkenthetik a rákkockázatot. A hosszú hatástartamú glargin inzulinanalóg fokozott mitogén hatást fejthet ki in vitro.