A genderszempontú gyógyászat különbséget tesz a férfiak és nők kardio­vaszkuláris megbetegedéseinek kialakulását, illetve az egészségük meg­tartását befolyásoló biológiai és szociokulturális szempontok között. Ez a látásmód lehetővé teszi az egyes nemekre jellemző rizikófaktorokhoz köthető, személyre szabott betegségmegelőzést.

Az EMA június 3-ig beérkezett információi szerint az alábbi táblázatokban szereplő hatóanyagokat tartalmazó készítmények engedélyezési kérelmei érkeztek be a CHMP-hez, azaz az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottságához.

Az EMA május 11-ig beérkezett információi szerint az alábbi táblázatokban szereplő hatóanyagokat tartalmazó készítmények engedélyezési kérelmei érkeztek be a CHMP-hez, azaz az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottságához.

Az Európai Gyógyszerügynökség április 7-ig beérkezett információi szerint az alábbi táblázatokban szereplő hatóanyagokat tartalmazó készítmények engedélyezési kérelmei érkeztek be a CHMP-hez, azaz az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottságához. Félkövér betűtípussal a listára az előző hónap óta felkerülő készítmények olvashatók.

Az Európai Gyógyszerügynökség március 11-ig beérkezett információi szerint az alábbi táblázatokban szereplő hatóanyagokat tartalmazó készítmények engedélyezési kérelmei érkeztek be a CHMP-hez, azaz az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottságához. Félkövér betűtípussal a listára az előző hónap óta felkerülő készítmények olvashatók.

A posztmenopauzális tünetek a 45 és 55 év közötti nők mintegy felét érintik. A panaszok sokszor az életminőséget alapvetően befolyásolják, ezért fon­tos kérdés a kezelési lehetőség. A menopauzális hormonkezelés a tünetek enyhítésére szolgálhat, ugyanakkor szerepet játszhat az emlő rosszindulatú daganatának kialakulásában. Alkalmazása körültekintést igényel.

A korán elkezdett ösztrogénpótlás lassítja a carotisok posztmenopauzális szubklinikus arteriosclerosisát.

A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

Az eozinofil nyelőcsőgyulladás gyermekek és felnőttek olyan krónikus, helyi, immunmediált nyelőcsőbetegsége, melyet klinikailag a nyelőcső disz­funkciója, szövettanilag pedig dominálóan eozinofil sejteket tartalmazó gyulladása jellemez. Kezeletlen eseteiben nyelőcsőszűkület kialakulásához vezethet. Kezelése elsősorban protonpumpagátlókkal, diétával és helyi szteroid medikációval történik.

A krónikus nem allergiás rhinitis patofiziológiája máig nem tisztázott. El­különítését segítheti, hogy kialakulásában nem azonosítható jól körülír­ható kiváltó tényező. Nyolc, részben átfedő altípusát különböztetjük meg. A kezelés módját a tünetek szabják meg, megegyezően az allergiás rhinitis terápiájával. A betegnek kerülnie kell az ismert triggerhatásokat. Első­ként választandó szerek az intranasalis kortikoszteroidok, az intranasalis antihisztaminok és az intranasalis ipratropium. Dekongesztáns és első gene­rációs antihisztamin együttes adása mérlegelendő akkor, ha a monoterápia nem enyhíti kellő mértékben a tüneteket.