A kortikoszteroidokat fertőzésekre hajlamosító tényezőként tartják szá­mon és megfelelő antimikróbás kezelés nélküli alkalmazásuk katasztrofális következményekkel is járhat. Az elmúlt évtizedek során azonban kiderült, hogy a kortikoszteroidok korai és megfelelő alkalmazása számos fertőzéses kórképben, így szepszisben, COVID-19-fertőzésben, súlyos otthon szerzett tüdőgyulladásban javíthatja a betegség kimenetelét.

Klinikai fázisba lépett az angol kutatók által kifejlesztett genetikai alapú MenB meningococcus B fertőzés elleni vakcina.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az agyhártyagyulladást okozó Neisseria meningitidis fertőzés profilaxisára szolgáló MenQuadfi oltóanyagot.

A primer otalgia leggyakoribb oka a középfül vagy a külső fül gyulladá­sa. A fül-orr-gégészeti szakvizsgálat primer otalgia eseteiben általában jelez valamilyen eltérést. A szekunder otalgia etiológiájának tisztázása nem mindig könnyű, mivel a fül beidegzése összetett; a leggyakoribb ok a temporomandibuláris ízületi szindróma és a fogászati fertőzés. Primer otalgia inkább gyermekeknél, szekunder otalgia nagyobb eséllyel felnőt­teknél fordul elő. Ha a diagnózis nem egyértelmű, észszerű opció lehet a tüneti kezelés megkísérlése, képalkotó vizsgálatok elrendelése vagy kon­zílium összehívása. Egyes súlyos kórállapotokban (pl. temporális arteritisz, rosszindulatú daganatok) a fülfájás lehet az egyetlen tünet.

A visszatérő epilepsziás rohamok fő kockázati tényezői a két spontán görcsroham között eltelő >24 órás időköz, epileptiform eltérések az EEG-n, kóros agyi képalkotási eltérés, éjszakai görcsrohamok vagy epilepsziás tünetegyüttes. Gyermekkorban kulcsfaktor a kóros EEG, az epilepsziás tünetegyüttes, a súlyos koponyasérülés és a központi idegrendszeri bé­nulás. Az antiepileptikumok befolyásolhatják a kognitív teljesítményt és a viselkedést. Elhagyásuk 2–5 éves rohammentesség után megfontolha­tó. Ha a görcsrohamok nem kontrollálhatók velük, szóba jöhet a görcsro­ham gócának kimetszése, ketogén diéta, a n. vagus ingerlése vagy agyi neurostimulátor beültetése.

A primer immundeficienciák (PID) a molekuláris és klinikai orvostudomány látványosan fejlődő területei, amelyek mind az elméleti immunológiában, mind a gyógyító-megelőző betegellátásban új koncepciókat és gondolko­dásmódot hoztak. A PID-del kapcsolatos paradigmaváltás kiterjed a beteg­ségek epidemiológiájára, diagnosztikájára és kezelésére egyaránt. A több mint 260 PID gén és 300 PID betegség felfedezése és megismerése drámai fejlődést hozott az immunterápia területén is.

A sclerosis multiplex a központi idegrendszer autoimmun eredetű, de egyben neurodegeneratív megbetegedése. A legelterjedtebb felfogás szerint a CD4+ és CD8+ T-sejtek és makrofágok károsítják az oligodendroglia sejteket. Az autoreaktív CD4+ T-sejtek bejutnak a központi idegrendszerbe, ahol gyulladásos válasz és mielinkárosodás alakul ki, amely rokkantsághoz vezet. Többféle kórlefolyási formát különböztethetünk meg: relapszáló-remittáló, szekunder progresszív, primer progresszív és relapszáló progresszív sclerosis multiplexet. A jelenlegi terápiák nem minden beteg számára elérhetők, a betegség progresszióját pedig csak részben gátolják. Az őssejtek új lehetőséget jelentenek a neurológiai betegségek, köztük a sclerosis multiplex kezelésére.

A fejfájás legtöbbször önálló betegség, de más betegségek vagy sérülé­sek tünete is lehet. A cikk a tüneti és a primer fejfájások főbb típusainak elkülönítéséhez szükséges tudnivalókat foglalja össze, elsősorban a nem neurológus olvasók számára.

Az olyan esetek mintegy felében, ahol a „tisztázatlan eredetű tudatzavar” a vezető tünet, a neurológiai ok az elsődleges. Az esetleges vissza nem fordítható károsodások megelőzése érdekében fontos az ok gyors felis­merése és kezelése. Ideális esetben a sürgősségi felvételkor belgyógyász és ideggyógyász is részt vesz a beteg ellátásában.

A szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek életminőségén nemcsak a nemrégiben kifejlesztett új gyógyszer, a belimumab alkalmazásával tudunk sokat javítani, hanem a kikristályosodott betegellátási alapelvek és célkitűzések követke­zetes betartásával is. Ilyen módon a szervkárosodások kialakulása és a mortalitás is csökkenthető. Akárcsak a reumatoid artritisz kezelésében, a cél – bár ezt nem min­dig érjük el – a betegség aktivitásának megszüntetése úgy, hogy nem alkalmazunk tartósan napi 7,5 mg prednizolonekvivalensnél nagyobb adagban glükokortikoidot. A betegségaktivitás rendszeres, átfogó felmérése elengedhetetlen a gyulladás hul­lámzásainak és az újabb figyelmeztető jeleknek a felismeréséhez.