Cél: Az őrszemnyirokcsomó- (SLN-) biopszia jelenlegi sze­repének kritikai áttekintése endometrium-, méhnyak-, vul­va- és petefészekrákban, valamint a nemzetközi evidenciák összevetése egy intézet sebészi tapasztalatával.

Módszerek: Randomizált vizsgálatok, prospektív kohorszok, szisztematikus áttekintések és metaanalízisek célzott feldol­gozása, kiegészítve 141 beteg retrospektív, kizárólag leíró jellegű intézeti adatával (indocianinzöld-jelölés, robot- és laparoszkópos platform).

Eredmények: Endometriumrákban az SLN-biopszia a rendel­kezésre álló prospektív és metaanalitikus adatok alapján nem jár rosszabb onkológiai kimenetellel, mint a szisztematikus limfadenektómia. Korai méhnyakrákban újabb randomizált vizsgálat igazolta, hogy az önmagában végzett SLN-biopszia nem rosszabb (non-inferior) a limfadenektómiánál, miközben csökkenti a műtéti morbiditást. Megfelelően kiválasztott vulvarákban a lágyéki deeszkaláció adja a legtisztább mor­biditási nyereséget. Petefészekrákban az eljárás vizsgálati fázisban marad. Az intézeti kétoldali detekciós arány (78,7%) megfelelt a kortárs nemzetközi adatoknak.

Következtetések: Az SLN-biopszia a nőgyógyászati onko­lógia kulcsfontosságú deeszkalációs sebészeti stratégiája, amely a pontos patológiai feldolgozás mellett onkológiailag is pontosabbá teszi a stádiumbeosztást; eredményessége a betegkiválasztástól és a centrumtapasztalattól függ.

Magy Onkol 70:269-276, 2026

Az őrszemnyirokcsomó-biopszia a melanómás betegek se­bészi kezelésében vált elsőként standard módszerré, mint patológiai stádiummeghatározó beavatkozás. Az eljárás kivitelezése speciális sebészi jártasságot és szoros multidiszciplináris együttműködést igényel az onkológia, sebé­szet, nukleáris medicina és a patológia részéről. A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ­ban harminc évvel ezelőtt, az úttörők között vezettük be az őrszemnyirokcsomó-biopsziát a melanómában szenvedő pácienseknél. A jelen publikációban két és fél ezer beteg kezelése során szerzett tapasztalatainkat összegezzük a té­mában megjelent közleményeink alapján. Munkacsoportunk foglalkozott a primer tumor regressziójának az őrszemnyirok­csomó metasztatikus érintettségével való összefüggésével, a vékony, a négy mm-nél vastagabb melanómás és a fej-nyaki őrszemnyirokcsomó-biopszián átesett betegeink adatait is analizáltuk. Az adataink megerősítik, hogy az őrszemnyirokcsomó-biopszia továbbra is az onkológusok számára a legfontosabb támpont a betegek adjuváns kezelésének meghatározásában. A melanómás betegek gyógyítását a jö­vőben is centrumokban, multidiszciplináris teamdöntésekre szükséges alapozni, ahol minden diagnosztikai és terápiás modalitás rendelkezésre áll a személyre szabott terápiák megvalósításában.

Magy Onkol 70:213-218, 2026

Cél: A szerzők az Országos Onkológiai Intézetben primer, bőrből kiinduló melanóma kapcsán elvégzett őrszemnyi­rokcsomó-biopsziák adatainak elemzéséből készült össze­foglalást közlik.

Módszerek: Vizsgálatunkban 2020–2025 között őrszemnyi­rokcsomó-biopszián átesett 806 betegünk adatait elemeztük, vizsgáltuk a primer tumor jellemzőit a progressziómentes és a teljes túléléssel összefüggésben, valamint pozitív betegek esetén az adjuváns terápiák hatékonyságát.

Eredmények: A retrospektív elemzésben a primer tumor Bres­low-vastagsága szignifikáns negatív összefüggést mutatott a progressziómentes és a teljes túléléssel. Az őrszemnyirok­csomó-pozitív és -negatív betegek között a progressziómen­tes és a teljes túlélés tekintetében szignifikáns különbség mutatkozott. Az őrszemnyirokcsomó-pozitív betegeknél sem az adjuváns kezelésben részesülők és nem részesülők, sem az adjuváns terápiás modalitások között nem találtunk szignifikáns különbséget a progressziómentes túlélés vonat­kozásában, azonban az adjuváns kezelések szignifikánsan javították a teljes túlélést.

Következtetések: Bár az általunk vizsgált, adjuváns terápiában részesülő betegeink adatai nem teljesen egyeznek a klinikai vizsgálatokban közöltekkel, további hosszabb távú követés szükséges a megfelelő konzekvenciák levonásához.

 Magy Onkol 70:203-211, 2026

Cél: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (ŐNB) és a nyirokút-tér­képezés elveit, indikációit, radiofarmakonjait, preoperatív képalkotó és intraoperatív detektálási módszereit, valamint a Szegedi Tudományegyetem Nukleáris Medicina Intézet és Teranosztikus Központjának e téren szerzett tapasztalatait foglaljuk össze.

Módszerek: Összefoglaló közleményünk a vonatkozó EANM/ SNMMI irányelvek, a jelenlegi nemzetközi szakirodalom és saját intézeti adatok alapján készült.

Eredmények: Az ŐNB melanóma, emlőrák, nőgyógyászati, urológiai és fej-nyaki daganatok esetén az onkológiai ellátás elfogadott részévé vált. A limfoszcintigráfia és SPECT/CT fúzió számos indikációban kötelező. A Szegedi Tudományegye­temen 1999-től közel 6000 betegen végeztünk preoperatív izotópos őrszemnyirokcsomó-lokalizálást és intraoperatív gamma-szondával segített őrszemnyirokcsomó-biopsziát.

Következtetések: Az ŐNB multidiszciplináris beavatkozás, amely a nukleáris medicina, a sebészet és a patológia szoros együttműködését igényli. A hibrid nyomjelzők és a multimo­dális intraoperatív detektálás tovább javítják az őrszemnyi­rokcsomók sikeres azonosítási arányát és csökkentik a fals negatív eredmények számá

Bevezetés: Kolorektális daganatoknál az őrszemnyirok­csomó-biopszia még mindig ellentmondásos. A nyirokcso­mó-metasztázis a legfontosabb prognosztikus faktor és nyirokcsomó-metasztázis nélkül 15–20% a helyi kiújulás kockázata.

Módszerek: Az őrszemnyirokcsomót in vivo kék vagy indociánzöld (ICG) festék szubszerózus, ex vivo pedig szubmukózus vagy szubszerózus beadásával határozták meg. A festődött nyirokcsomókat a patológus konvencionális módon hema­toxilin-eozin festéssel, negativitás esetén sorozatmetszéssel és immunhisztokémiai és vagy RT-PCR módszerrel vizsgálta.

Eredmények: A magas, 70–99% közötti detektálási arány elle­nére a szenzitivitás a makrometasztázisra alacsony, 33–93,1%, de a mikrometasztázis kimutatásával javul. Mikrometasztázis kimutatásán alapuló stádiummódosulás 5–15% között volt. Aberráns nyirokdrenázs 3,9–7,1%-ban fordult elő.

Következtetések: Ma még a kolorektális őrszemnyirokcso­mó-meghatározás szenzitivitása nem alkalmas a kezelés meghatározására, magas a fals negatív arány. Ennek oka a standardizáció hiánya, a nem megfelelő betegszelekció, a nagy számú T3–4 stádiumú daganat. Több szerző is a korai, T1–2 stádiumú daganatok vizsgálatát javasolja, melyek előfor­dulása a szűrés miatt növekszik.

Magy Onkol 70:249-257, 2026

Az őrszemnyirokcsomó-biopsziát 1997-ben kezdtük el al­kalmazni emlőrákok staging vizsgálataként a kecskeméti megyei kórházban. Axilláris blokkdisszekció a validáció alatt mindig kiegészítette az őrszemnyirokcsomók eltávolítását, majd csak áttétes őrszemnyirokcsomók esetén, a későb­biekben csak makrometasztázisos esetekben, végül több mint két makroáttétes őrszemnyirokcsomó esetén történt, illetve neoadjuváns kezelést követően reziduális nodális betegség jelenlétében. A technika is változott: vitális kék festékjelölés után (kombinált) radioizotópos, fluoreszcens, illetve radarlokalizációs jelölés is helyet kapott az eljárások között. Az őrszemnyirokcsomók szövettani vizsgálata ezzel párhuzamosan módosult: 1. a nagyon részletes, minimális érintettséget is magas arányban azonosító feldolgozástól a makrometasztázisok azonosítását, illetve kizárását célzó korlátozottabb feldolgozás felé; 2. az immunhisztokémia álta­lános felhasználásától a szelektív esetekben való felhaszná­lásáig; és 3. az intraoperatív lenyomatcitológia makroáttétek minél szélesebb körű kimutatására történő adaptációjától annak egyre limitáltabb felhasználásáig. A közleményben a változások leírása mellett ezek hátterét, racionalitását is vázoljuk. A bevezetés óta folyamatosan változó sebészi eljárások és szövettani vizsgálatok a jövőben is módosulhat­nak további gyakorlati megfontolások alapján.

Magy Onkol 70:227-237, 2026

Az atópiás dermatitisz kezeléseként alkalmazott dupilumab nemcsak a lát­ható bőrtünetekre hat, csökkentve a viszketést és a vakarózásra késztetést, de helyreállíthatja a bőr idegrostsűrűségét is.

Egy dániai kohorsz vizsgálat szerint nem befolyásolta a kedvezőtlen terhességi kimenetelek kockázatát, hogy a méhnyak neopláziát kimetszéssel vagy csak aktív megfigyeléssel kezelték. 

A biomarkerek – a fiziológiás élettani folyamatok, kóros állapotok vagy farmakológiai válaszok objektíven mérhető jellemzői – nélkülözhetetlen eszközzé váltak a modern medicinában. Az elmúlt öt évben a proteomika, a genomika, a folyadékalapú biopszia és a mesterséges intelligencia rohamos fejlődése alapvetően átalakította a biomarker vezérelte ellátás lehetőségeit: a betegségek korábbi diagnózisa, a pontosabb terápiás ellátás és a kezelések valós idejű monitorozása vált elérhetővé. Ez az összefoglaló a legfrissebb szakirodalmat szintetizálja, hogy áttekintést nyújtson a jelenleg a klinikai gyakorlatban használt biomarkerekről a főbb orvosi szakterületeken, bele­értve a gyulladásos megbetegedéseket, a szív- és érrendszeri betegségeket, az onkológiát, a neurológiát, valamint az anyagcsere-rendellenességeket.

Egy metaanalízis szerint a mesterséges intelligencián alapuló módszerek pontosabban detektálják a nyelőcső laphámrákot, mint a kezdő endoszkópos szakemberek.