Az orális antikoaguláns terápia kiválasztása pitvarfibrillációban a nagy randomizált kontrollált vizsgálatok alcsoportelemzései után az erre a betegkörre tervezett prospektív vizsgálatok eredményeire alapozható. ilyen az EMANATE¹ vizsgálat is, egy nemzetközi, randomizált, aktív-kontroll, openlabel study, amelybe olyan új keletű pitvarfibrilláló betegeket vontak be, akiknél kardioverziót terveztek. Az EMANATE vizsgálat eredményei jól tükrözik a mindennapi klinikai gyakorlatban tapasztaltakat és a tanulmány szerint az újkeletű pitvarfibrillációban szenvedő betegek kardioverziója során alkalmazott apixabankezelés, hasonlóan a konvencionális heparin/KVA kezeléshez, alacsony stroke- és szisztémás embolizációs, valamint vérzéses eseményekkel jár.

Az X-VeRT vizsgálat eredményei megerősítik eddigi tudásunkat: tartós rivaroxabanterápia mellett végezhető kardioverzió. Emellett fontos új információ, hogy újon­nan felismert pitvarfibrilláció miatt végzett ritmus-helyreállítás esetén is eredmé­nyes és biztonságos a rivaroxaban alkalmazása, és a warfarinnal összehasonlítva a kardioverzió korábbi elvégzését teszi lehetővé.

European Heart Journal, 2014. szeptember

A fejlődés a medicina egyes terüle­tein nem egyenletes, és néha nehéz is érzékelni a valódi fejlődést, ha csak a napról napra változó informáci­ókkal találkozunk. Ezért kiváló alka­lom a visszatekintésre a felkérés, ami a kardiológia elmúlt 20 évének be­mutatására érkezett. Végezhetnénk az elemzést az egyes területek kor­szakalkotó újdonságainak évenkén­ti áttekintésével, de úgy döntöttünk, hogy kiválasztjuk a leggyakoribb, leg­fontosabb kardiológiai kórképeket és megnézzük, hogyan kezelték a bete­get 20 évvel ezelőtt és hogyan most. Ez utóbbi nemcsak izgalmasabb­nak tűnik, hanem jobban is mutatja majd azt a hatalmas fejlődést, amin a kardiológia az elmúlt két évtized­ben átment.

Nonvalvuláris pitvarfibrillációban a szinuszritmust helyreállító kardioverzió mérsékli a tüneteket, de alvadásgátlás nélkül kb. 5%-ban tromboembóliás szövődményekhez vezet. Kevésbé közismert, hogy a kardioverzió a szokásos alvadásgátló kezelés mellett is növeli a stroke és a perifériás embólia veszélyét. Az új alvadásgátló gyógyszerek nagy klinikai vizsgálatainak kontrollcsoportjában (warfarin) havi 0,13–0,20%-nak mért tromboembóliás kockázat a kardioverziót követő 1 hónapban 3-6-szor akkora, mint kardioverzió nélkül.

A pitvarfibrilláció (AF) gyógyszeres kezelésének alapja az antitrombotikus terápia. Japánban 2011 januárjában engedélyezték a dabigatran alkalmazását, és a japán Circulation Society ennek megfelelően módosította az AF kapcsán fellépő neurológiai szövődmények prevenciójára vonatkozó ajánlásait, hisz a dabigatran alvadásgátló hatása – a warfarintól eltérően- független a K-vitamintól, és más szerekkel is alig van  kölcsönhatása.

A pitvarfibrilláció (AF) gyógyszeres kezelésére 2001-ben közzétett, azóta többször módosított irányelveket jelenleg is széles körben használják a klinikai gyakorlatban. Eszerint az AF kezelésének alapja az antitrombotikus terápia. Ez az irányelv volt az első, mely a trombocitagátló szerek helyett a warfarint javasolta az AF kezelésére, ezáltal hozzájárult a warfarinadás széles körű elterjedéséhez és optimalizálásához, egyszersmind a cerebrális infarktusok megelőzéséhez.

A pitvarfibrilláció (AF) legtöbbször más szívbetegség talaján alakul ki, de maga az aritmia is időfüggő átépülési folyamatokat indít el, elsősorban a pitvarban: elektromos, kontraktilis, endoteliális és strukturális átépülést. Az AF gyógyszeres kezeléséhez a frekvencia kontrollja mellett hozzátartozik a kockázattól függő antikoagulációs kezelés.

Pitvarfibrilláció esetén az egyik lehetséges kezelési mód, ami megszünteti a ritmuszavarral kapcsolatos tüneteket, a gyógyszeres ritmuskontroll stratégiája. Továbbra sem rendelkezünk a mortalitás vagy a morbiditás vonatkozásában e stratégia előnyét igazoló, megfelelő
adatokkal.

A 68 éves férfit pangásos szívelégtelenség miatt utalták kórházba. Egy hónapja kezdődött, fokozódó nyugalmi dyspnoéról, orthopnoéról, bokaduzzanatról és a legutóbbi 3 hónapban gyakorta jelentkező anginákról panaszkodott, 6 éve myocardialis infarktust vészelt át.

Egy 82 éves asszony elektív ambuláns cardioversio céljából érkezett a kórházba. Hat hónappal korábban nagyfokú mitrális regurgitatiót okozó, myxomatosus mitrális billentyűjének elégtelensége miatt megműtötték. A műtét előtt sinus-ritmusa volt. Néhány nappal később, a posztoperatív szakban pitvarfibrilláció lépett fel, ami miatt eredményes cardioversiót végeztek. Később azonban a ritmuszavar visszatért. Az utóbbi négy hét során naponta 0,25 mg digoxint és 43150 mg disopyramidot szedett. Szérumában a digoxinszint 1,2 µg/dl volt. Warfarin-kezelést kapott, és elektív cardioversio végzése mellett döntöttek. A beavatkozás tervezett időpontja előtt 24 órával a digoxin adagolását felfüggesztették. Felvételekor tiszta tudatú, mentálisan ép volt a beteg. Vérnyomása 125/70 Hgmm, pulzusa szabálytalan, pulzusszáma 74/perc, légzésszáma 16/perc, hőmérséklete 37 °C volt. Kardiális állapotában sem pangásos szívelégtelenségre utaló jel, sem más említésre méltó eltérés nem volt észlelhető. A cardioversio előtt készített EKG-n pitvarfibrilláció volt látható, 72/perc kamrai frekvenciával és enyhe, digitalis-hatást tükröző ST-depresszióval. A cardioversiót egyszer, 200 joule energiával végezték. A monitor közvetlenül ezután lassú, arrhythmiás szívműködést mutatott. Az akkor készült EKG alább látható.