Az óriássejtes arteritis – régi nevén Horton-féle betegség vagy temporalis arteritis – az 50 év feletti populáció leggyakoribb vasculitise. Granulomatózus gyulladás, mely a nagy és közepesen nagy artériákat érinti, azok akut vagy krónikus károsodásához vezet. Az idősebb életkorral való jól ismert társulás mellett más tényezők, így a major hisztokompatibilitási komplex geneti­kai variánsai, különösen a HLA DRB1 0404 is hozzájárulnak az óriássejtes arteritis (GCA) kialakulásához.

Az arteria carotis szűkületének stent behelyezéssel illetve endarterectomiás műtéttel történő megszüntetése nagyjából azonos stroke kockázatot eredményez.

A tudatzavarok kialakulásának számos ártalmatlan oka van, de lehetnek a háttérben az életet veszélyeztető okok is. Utóbbiak közé tartozhatnak a szívritmuszavarok, amelyek gyakran akut coronaria-szindrómát követően alakulnak ki. A cikk ismerteti a tudatzavarral járó kardiológiai rendelle­nességek legfontosabb differenciáldiagnosztikai kérdéseit, és gyakorlati útmutatóul is szolgál.

A következő blokkban ol­vasható három, eredetileg a Deutsche Medizinische Wochenschrift hasábjain 2014-ben megjelent közlemény – (1) Összefüg­gések az agyi artériák szűkülete és a szívkoszorúér-betegségek között, (2) Az ICD-sokkok elkerülésének prognosztikai jelentősége és stratégiái, (3) A szív koszorúereinek vizs­gálata optikai koherencia tomográfiával – más és más szempontok miatt ugyan, de egyaránt fontos és aktuális klinikai jelentőséggel bír a szív- és ér­rendszeri megbetegedések kivizsgálá­sában és kezelésében.

Az agyat ellátó erek ateroszklerotikus makroangiopátiája fontos oka az iszkémiás stroke-nak, de gyakran diagnosztizálják ideggyógyászati szempontból tünetmen­tes betegeknél is. Ez számos kérdést vet föl a követendő terápiás elvek, mindenek­előtt a revaszkularizációs terápia javallatai terén.

Az iszkémiás jelenségeket úgy kell elképzelni, mint egy hirtelen lezúduló bioké­miai vízesést, melyben a káros anyagcsere-folyamatok „vízsugarai” nem egymás után, hanem széles folyamban, egymás mellett zúdulnak alá. Ha csak egy bioké­miai reakciót blokkolunk, akkor annyi eredmény várható, mint ha esernyőnkkel egy lezúduló széles vízesés alá állnánk. 

Az eset az elsődlegesen artériás eredetű pulmonális hipertónia egyik típusát mu­tatja be. A kivizsgálás a panaszok és leletek hátterében krónikus embolizációt iga­zolt, és fölvetette, hogy pulmonális endarterektómiával meg lehetne szabadítani a beteget a progresszív lefolyású betegség végzetes következményeitől.

Átmeneti agyi keringészavart követően az orvos ténykedésének a hasonló epizódok, illetve a stroke megelőzésére kell irányulnia. A fő kockázati tényezők a magas vérnyomás, a dohányzás, az elhízás, a mozgásszegény életmód, a cukorbetegség és a vérzsírszintek eltérései. 

Az a. carotis interna szűkülete az isémiás stroke egyik vezető oka. Ez a gyakori elváltozás gyógyszerekkel, endarterektómiával vagy sztent beültetésével kezelhető. Az utóbbi években mindhárom terápiás területen jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi, ezért a korábbi vizsgálatok eredményei nem alkalmazhatók a döntésekben kritikátlanul. 

Az Orvostovábbképző Szemle legfrissebb számának Szimpózium rovata két izgalmas témát taglal: az átmeneti agyi keringési zavar (TIA) diagnosztikáját, kezelését, illetve az arteria carotis dezobliterációját (sztent vs. endarterektómia).