A 25-hidroxivitamin D pótlás csökkenti az intenzív ápolás szükségességét és a mortalitást COVID-19 fertőzésben.

A szívelégtelenség a fejlett országokban az egyik vezető halálok. A bete­gek mortalitása a korszerű gyógyszeres és eszközös kezelések ellenére egyes rosszindulatú tumoros betegségekét is meghaladja. A betegség­hez vezető folyamatok minden egyes lépését még nem sikerült tisztázni, így a terápiás lehetőségek még távolról sem teljesek. Összefoglalónkban áttekintjük a D-vitamin lehetséges szerepét a szívelégtelenség kialaku­lásában, illetve az esetleges terápiás alkalmazását támogató és az annak ellentmondó adatokat.

Bár a D-vitamin hiánya számos betegség kialakulásában fontos szerepet játszik, szerumszintjének rutinszerűen szűrését egyetlen nemzeti egészségügyi szervezet sem ajánlja, és erre a következtetésre jutottak most számos metaanalízis eredménye nyomán az Egyesült Államokban is.   

Bizonyítékokon alapuló válasz
A D-vitamin-pótlás céljára kolekalciferolt (D_3- vitamin) kell alkalmazni, mivel ez hatásosabb a nem vertebrális csonttörések megelőzésében. (B szintű ajánlás, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok alcsoportelemzésén alapul.) Kolekalciferol adásakor magasabb lesz a szérumban a 25 hidroxi-D-vitamin szintje, mint ergokalciferol (D2 vitamin) alkalmazásakor. A D-vitamin-kezelés hatása független attól, hogy naponta vagy hetente adjuk-e; az adag a hiány mértékétől függ. (C szintű ajánlás – egy véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálaton és egy kohorszvizsgálaton alapul.) Három hónap elteltével újra meg kell mérni a D-vitamin szinteket, hogy megbizonyosodjunk a megfelelő terápiás válaszról. (C szintű ajánlás, egy megfigyeléses vizsgálaton alapul.)

A 19. században az iparvárosok gyermekkorú lakosságát tömegesen érintő angolkórról kiderült, hogy a D-vitamin hiánya felelős a tüneteiért. E felismerés nyomán különböző élelmiszereket D-vitaminnal kezdtek dúsítani, ami megoldást jelentett a hiányállapot okozta jelentős egészségkárosodásra.