Az antikoaguláns terápia indítása vagy visszaállítása intracerebrális vérzést
követően nagy körültekintést és több szakma konzultációját igénylő döntéshozatal nyomán történhet. Ennek során a tromboembolizációs rizikó, az agyvérzés típusa határozza meg, hogy vérzés után is alkalmazható-e tartós antikoaguláns kezelés – ha igen, annak időzítése döntő jelentőségű. Az orális antikoagulálás során a direkt orális antikoagulánsok preferálandók.

 A közlemény célja, hogy rámutasson a magas rizikójú HPV-típusok egy­mástól különböző rákkeltő hatására. A leggyakoribb és legagresszívebb 16-os és 18-as fajta mellett felhívjuk a figyelmet a többi hr (high-risk) típus veszélyére és jelentőségére, továbbá hangsúlyozni kívánjuk a közismerten fontos méhnyakrák-megelőzési stratégiák (pl. a védőoltás) széles körű al­kalmazásának fontosságát.

Egy tanulmány szerint a mammográfiában alkalmazott mesterséges intelligencia (AI) eszköz magas érzékenységet és specifitást mutatott és teljesítményében felülmúlta az emberi olvasókat. Az AI eszköz teljesítménye azonban a léziók szintjén kissé alacsonyabb volt, mint a mellszintjén.

Már jóval a képalkotó vizsgálatok eredményei előtt jelezheti a vastagbélrák műtét utáni recidíváját a keringő tumor (ct)DNS teszt.

Az empagliflozin és a finerenon kombinációja jelentősen és tartósan csökkentette az albuminuriát a krónikus vesebetegségben és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél.

Az Apnimed hordozható pulzoximéter készüléke egy alkalmazásba továbbítja az adatokat, amelyeket a plumonológuson kívül a beteg is megtekinthet.

A kéztőalagút-szindróma műtéti kezelése hosszú távon (több, mint 3 hónap)
valószínűleg némi klinikai javulást eredményez a csuklósínhez, rögzítéshez
képest, de úgy tűnik, hogy nem vezet a tünetek vagy a kézfunkció klinikailag
jelentős javulásához. Hasonlóképpen úgy tűnik, hogy a műtét hosszú
távon nem eredményez klinikailag jelentős javulást a kortikoszteroidinjekcióhoz
képest sem. Nem dönthető el egyértelműen, hogy a műtéti és
a nem sebészeti beavatkozások között van-e különbség a mellékhatások
tekintetében.¹ (Az ajánlás erőssége: B, inkonzisztens vagy korlátozott minőségű,
betegorientált bizonyíték.)

 A 2024 augusztusában Isztambulban megrendezett WEMA (World Expert Meeting in Arthroplasty – Artroplasztika Szakértői Világtalálkozó) kon­szenzuskonferencia aktív részvevőiként összefoglaljuk azokat a fontos kérdéseket, evidenciákat a csípő- és térdendoprotetika vonatkozásában, amelyek kapcsán az előzetes metaanalízisek ismertetése alapján aján­lásfoglalás történt. E kérdések metaanalíziseinek eredményét, valamint a kérdésekre adott válaszok evidenciaszintjét a konszenzuskonferencia szervezői közölték a Journal of Arthroplasty szaklapban, amely egy tel­jes számot szentelt a kérdések megválaszolására.¹ Jelen közlemény arra vállalkozik, hogy ezen evidenciákat röviden összegezve megismertesse a hazai érdeklődőkkel. Cél az egységesebb szemléletmód kialakítása a hazai csípő- és térdendoprotetikában, amivel a szerzők meggyőződése szerint szintet léphet a szakma a minőségfejlesztés terén, és a költséghatékonyság szempontja is integrálódhat a döntéshozatal során.

Az Európia Belgyógyász Kongresszus egyik fontos vitatémája volt, hogy meddig folytassuk az antikoaguláns terápiát a nem provokált mélyvénás trombózisban szenvedő betegeknél.

A fedratinib egy szekektív JAK2-gátló, mely magasabb kockázatú mielofibrózisban törzskönyvi előírással bír, de egyes klinikai vizsgálatok alapján másodvonalban, ruxolitinib kezelést követően is hatékony opció lehet. Az alábbi tanulmányban valós környezetben értékelték a korábban ruxolitinibbel kezelt primer mielofibrózisos betegek tulajdonságait és az ezt követően alkalmazott fedratinib terápia túlélésre kifejtett hatását. Eredményeik alapján a betegek össztúlélése fedratinib kezelés mellett kedvezőbbnek bizonyult, mint annak hiányában.