Tünetcsillapítás vastagbélgyulladásban

Közepes vagy súlyos fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedő, korábban biológiai kezelésben nem részesült betegeknél az upadacitinib és az infliximab egyaránt gyors hatást mutatott; az upadacitinib adagolása már a 2. héten nagyobb eséllyel járt a beteg által jelentett eredmény (PRO-2) elérésével, és az upadacitinib az indukciós kezelés után is az infliximabbal összehasonlítható hatékonyságot mutatott.

A colitis ulcerosa kezelésére több gyógyszercsoporttal is rendelkezünk (pl. TNF-antagonisták, JAK-gátlók, anti-integrinek, szfingozin-1-foszfát-receptor-modulátorok és interleukin-12/23-gátlók), de a klinikai vizsgálatok végpontjainak és az értékelési időkereteknek a különbségei megnehezítik a hatás gyorsaságának összehasonlítását, ami igen problémás a klinikai döntéshozatal esetén, amikor a tünetek gyors enyhítésére van szükség.

Betegek és módszer

Emily C.L. Wong (McMaster University in Hamilton, Ontario, Kanada) és munkatársai poszt hoc elemzést végeztek több 3. és 4. fázisú, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálat résztvevőinek egyéni adatai alapján, hogy összehasonlítsák a fejlett terápiák hatáskezdetének sebességét és indukciós hatékonyságát biológiai gyógyszerrel még nem kezelt, közepes vagy súlyos fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedő betegeknél.

Összesen 3573, korábban biológiai kezelésben nem részesült beteg (a csoportok átlagéletkora 40,8 év; 59,2% nő) vett részt a vizsgálatban, akik adalimumabot (n = 338), golimumabot (n = 149), infliximabot (n = 241), mirikizumabot (n = 542), tofacitinibot (n = 193), upadacitinibot (n = 300), ustekinumabot (n = 156), vedolizumabot (n = 431) vagy placebót (n = 1223) kaptak.

Az elsődleges végpont a 2. héten elért PRO-2-válasz volt, amelyet a betegek által jelentett rektális vérzés és székletürítési gyakoriság (SF) pontszámok legalább 50%-os javulásaként határoztak meg; a másodlagos végpontok az indukciós kezelés utáni PRO-2-válasz elérése, valamint a 2. héten és az indukciós kezelés után elért PRO-2-remisszió voltak (amelyet ≤ 1-es SF-pontszámmal és 0-s rektális vérzés alpontszámmal határoztak meg).

Eredmények

A 2. héten az upadacitinibbal kezelt betegeknél volt a legmagasabb, 65%-os PRO-2-válaszarány, őket követték az infliximabbal (36,5%), vedolizumabbal (31,1%), adalimumabbal (30,2%), tofacitinibot (30,1%), golimumabot (29,5%), ustekinumabot (26,9%) és mirikizumabot (24,9%) szedő betegek.

A 2. héten az upadacitinibbal kezelt betegeknél szignifikánsan nagyobb volt a korai PRO-2-válasz elérésének esélye, mint az infliximabbal kezelt betegeknél (korrigált esélyhányados [aOR], 3,57), míg a mirikizumab (aOR, 0,46), az ustekinumab (aOR: 0,60) és az adalimumab (aOR: 0,67) alkalmazása szignifikánsan alacsonyabb eséllyel járt a válasz elérésére (minden esetben P < 0,05).

Az indukciós kezelés után az upadacitinib volt az egyetlen olyan terápia, amelynél a PRO-2-válasz az infliximabbal összehasonlítható volt, míg a legtöbb egyéb terápia szignifikánsan alacsonyabb eséllyel járt a válasz elérésére (mindegyik esetében P < 0,001).

A 8. héten az adalimumab, a golimumab és az upadacitinib alkalmazása az infliximabhoz képest alacsonyabb valószínűséggel járt együtt az indukciós kezelés utáni PRO-2 remisszióval (P ≤ 0,001 mindegyik esetében), míg a mirikizumab, az ustekinumab, a vedolizumab és a tofacitinib alkalmazása nem mutatott szignifikáns különbségeket.

„Az upadacitinib és az infliximab által biztosított gyors tünetcsillapítás különösen előnyös lehet azoknál a betegeknél, akiknél a tünetek terhe nagy, és ahol a gyors javulás a prioritás, különösen azoknál, akiknél fennáll a kórházi kezelés kockázata, vagy akik nem tolerálják az egyidejű szteroid-indukciót. Ezzel szemben azoknál a betegeknél, akiknél az azonnali tünetcsillapítás kevésbé kritikus, érdemes megfontolni a vedolizumab, az ustekinumab és a mirikizumabhoz hasonló szerek kissé lassabb hatástartását, tekintettel azok potenciálisan kedvező biztonsági profiljára és célzott hatásmechanizmusára” – írták a tanulmány szerzői a Clinical Gastroenterology and Hepatology-ban megjelent cikkükben https://www.cghjournal.org/article/S1542-3565(26)00400-3/fulltext . „Ezeket a hatóanyagokat egy lehetőségekből álló spektrumként kell tekinteniük, ahol a hatás gyors beállásának szükségességét egyensúlyba kell hozni a hosszú távú biztonsággal és a beteg preferenciáival” – tették hozzá.

Az alapul szolgáló klinikai vizsgálatok eltértek egymástól a tervezés, az indukciós kezelés időtartama és az értékelések pontos időzítése tekintetében. A kiigazítások ellenére is fennmaradhattak maradék zavaró tényezők. A klinikai vizsgálatok szigorú beválasztási kritériumai korlátozhatták az eredmények általánosíthatóságát.

Forrás:

WongECL, Jairath V, Parambir S. al: Comparing Onset of Efficacy of Biologic and Small Molecule Therapies in Biologic-Naïve Ulcerative Colitis: A Post-Hoc Analysis Clin Gastroenterol Hepatol. 2026; doi:10.1016/j.cgh.2026.05.020 https://www.cghjournal.org/article/S1542-3565(26)00400-3/fulltext