A prosztatacarcinoma kezelésében az androgéndeprivációs terápia (ADT) két sarkalatos kérdése a tesztoszteronszint megbízható, kasztrációsszint alá csökkentése és a kezelést követő visszaállása. A mostani, post hoc elemzésben a sugárterápiával kombinált relugolixterápia mindkét szem­pontból sokkal jobban teljesített a rövid távú (24 hetes) alkalmazás során a degarelixszel, hosszabb távú (48 hetes) terápia esetében pedig a leuprolid-acetáttal összevetve, így optimális ADT-lehetőséget biztosít prosztatarákos betegek számára.

A prosztatarák androgénelvonáson alapuló terápiájának kardiovaszkuláris biztonságosságát összehasonlító első nagy globális vizsgálat nem volt elég meggyőző erejű.

Öt véletlen besorolásos klinikai vizsgálat elemzése degarelix alkalmazása mellett jobb betegségkontrollt igazolt előrehaladott prosztatarákban, mint LHRH-agonista-kezelés kapcsán. Előrehaladott prosztatarákban a betegséggel kapcsolatos kimene­telek különbözősége abból fakadhat, hogy a degarelix hatásmechanizmusa eltér az LHRH agonistákétól.

European Urology, 2014. december és Plos One, 2015. március

A prosztatarákos betegekben javul a teljes túlélés és a progressziómentes túlélés a degarelix (FIRMAGON), egy gonadotropin releasing hormon (GnRH) antagonista hatására, összehasonlítva az általánosan használt luteinizáló hormon releasing hormon (LHRH) agonistákkal.

Huggins és Hodges mérföldkőnek számító vizsgálatának nyilvánosságra hozatala óta a klinikusok széles körben alkalmazzák az androgéndeprivációs terápiát (ADT) a prosztatarák (PC, prostate cancer) kezelésében.