Mitokondriumok szállításával biztosítják az idegsejtek a tumorok energiaellátását és áttétképződését.

A rezisztens hipertónia nem betegség, hanem egy indikátor, amelyet arra kell használni, hogy azonosítsuk a magas kardiovaszkuláris kocká­zatú betegeket. A rezisztens hipertónia előfordulási gyakoriságát nehéz számszerűsíteni, de a reális becslések szerint a teljes hipertóniás populá­ció körülbelül 5%-át érintheti. A renin-angiotenzin rendszert gátló szer + kalcium-antagonista + vízhajtó alapú hármas gyógyszeres kombináción alapuló terápia hatékonyságának növelése az első lépés a rezisztens hiper­tónia kezelésében. Ennek egyik kulcsa a vízhajtókezelés optimalizálása. A negyedik szer kérdése is fontos, jelenleg a mineralokortikoid-receptor-antagonista a preferált, de opciót jelentenek a bisoprolol, a doxazosin és centrálisan ható szerek is. Az ajánlások kiegészítő kezelési lehetőségként a renális denervációt is javasolják.

Az Európai Kardiológiai Társaság által kiadott frissített magasvérnyomás-betegséggel kapcsolatos iránymutatások jelentős változásai között szerepelnek az egyszerűsített és agresszívebb célkitűzések.

A RADIANCE vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a magas vérnyomással küzdő páciensek szisztolés vérnyomása szignifikánsan csökkenthető ultrahanggal végzett renális denervációval.

A krónikus székrekedés kezelése nehéz, mivel a folyamatos hashajtó­szedés megszokáshoz vezet, a drasztikus hashajtás megviseli a beteget, hypokalaemiát okozhat súlyos szívritmuszavarral. Fontos, hogy az étrend laxatív, rostdús legyen, és enyhébb székletlazító készítményekkel kell ele­inte próbálkozni: ilyenek a laktulóz, útifűmaghéj, macrogol, laxatív kúpok, egyéb rosttartalmú laxatív készítmények. Ha erősebb hashajtók alkalma­zására van szükség, fontos figyelembe venni a gyógyszerkölcsönhatásokat és a lehetséges mellékhatásokat is.

Egy új tanulmány szerint az aerobic testgyakorlás segít csökkenteni a magas vérnyomást a gyógyszeres kezelésre kevéssé reagáló esetekben is.

A nyelőcső motilitászavarai mellkasi fájdalommal, gyomorégéssel vagy nyelészavarral járhatnak. A diagnózis nyelőcső-manometriával állítható fel. Az achalasia kórismézése objektív kritériumokon alapul, kezelésére hatásos módszerek állnak rendelkezésre. 

Az elhízás a leggyakoribb metabolikus betegség a világon. Egyes elhízott egyéneknél Pickwick-szindróma  (obesitas-hypoventilatiós szindróma, OHS) alakul ki súlyos nappali álmossággal. A betegek többsége obstruktív alvási apnoéban is szenved, ami erélyes kezelést indokol. Az OHS kezelése főként a testsúly csökkentéséből áll. 

Az időskori hangképzési zavarok – a presbyphonia – a hallászavarokhoz hasonlóan jelentősen rontják a kommunikációs képességet, így az életmi­nőséget is. A prevenció legjobb, természetes módja a hang „tornáztatása“, azaz a rendszeres beszéd és éneklés. A hosszan tartó gyakorlást igénylő logopédiai hangterápián túl lehetséges a lokális érzéstlenítésben végzett hangajak-augmentáció, amely azonnali eredményt hoz.

A hasfali fájdalmat gyakran összetévesztik a hasi zsigerek fájdalmával, ami felesleges vizsgálatokba, konzultációkba, invazív beavatkozásokba hajszol­hatja az orvost és betegét. A hasfali fájdalom gyakori okai az idegbecsípő­dés, a sérv, valamint a sebészeti és egyéb beavatkozások szövődményei. Fel kell hogy merüljön a hasfali fájdalom gyanúja, ha semmilyen tünet, panasz nem utal zsigeri eredetre, és a fájdalom egy kis, nyomásérzékeny területre lokalizálható. Helyi érzéstelenítő befecskendezése megerősíti a diagnózist, és enyhíti a beavatkozások nyomán jelentkező fájdalmat. A rendelői ult­rahangvizsgálat segíthet más hasfali eltérések kizárásában és az injekció helyének meghatározásában.