Bevezetés A familiáris adenomatosus polyposis (FAP) autoszomális domináns formában öröklődő rákelőző állapot, amelyre legalább 100 adenomatosus polyp jellemző a colon és a rectum területén. Az elváltozást az 5-ös kromoszóma hosszú karján (5q 21–22) lévő adenomatosus polyposis coli (APC) gén mutációja okozza. A fenotípus a betegség megjelenésének idejétől, illetve a vastagbél területén kialakuló adenomák számától függően meglehetősen változatos. Míg a leginkább érintett családok tagjainál már 10–20 éves korban jelentkeznek az adenomák, és számuk meghaladja a 100-at, addig más esetben a betegség később, a 40. életév tájékán vagy csak azután kezdődik, ilyenkor kevesebb mint 100 adenoma figyelhető meg. A betegségnek ezt a formáját attenuált (gyengített) FAP-nek nevezzük (AFAP). A változatos képet tovább színesítik az extracolonicus megjelenési formák, mint az epidermoid cysták, az osteomák, a dentális anomáliák és a desmoid tumorok; ezeket először Eldon J. Gardner jegyezte le az 1950-es években. Megfigyeléseit Utah államból származó betegeken (Kindred 109) tette; a hasonló extracolonicus jelenségekkel társuló FAP eseteire a „Gardner-szindróma” elnevezés is használatos. Nemrégiben számos egyéb, a familiáris adenomatosis polyposissal együtt jelentkező extracolonicus megjelenési formát azonosítottak, többek között a retina pigment-epitheliumának veleszületett hypertrophiáját (CHRPE, congenital hypertrophy of the retinal pigment epithelium), a gyomor fundusának mirigyeiből származó polypokat, duodenális adenomákat és carcinomákat, valamint más, igen ritka tumortípusokat (hepatoblastoma, medulloblastoma, papilláris pajzsmirigy-carcinoma). Egyes családokban néhány extracolonicus tünet halmozottan fordul elő, míg más családoknál a polyposis súlyos formája figyelhető meg. A családok fenotípusainak variációi mögött húzódó genetikai háttér még mindig meglehetősen rejtélyes, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben fokozott figyelem irányult az APC génre és annak mutációira.