A cukorbetegség típusa és a kezelés módja is befolyásolja a demencia kialakulásának kockázatát.

Az AI a rutinszerűen gyűjtött elektronikus egészségügyi adatokból évekkel a szokásos diagnózis előtt képes megbecsülni a gyermekek ADHD‑kockázatát.

A hibás térszerkezetű fehérjék aránya már 7 évvel a neurodegeneratív betegségek diagnózisa előtt megugrik a bélmikrobiomban.

Egy finn vizsgálat szerint már a diagnózist megelőzően is gyakoribb a pszichotrop szerek használata a Parkinson-kóros betegek körében.

A bőr laphámrákja az epidermisz keratinocitáiból kiinduló rosszindulatú da­ganat, amely a basalioma után a második leggyakoribb malignus bőrtumor. Kialakulása multifaktoriális, fő etiológiai tényezője az UV-sugárzás, amely genetikai károsodásokhoz vezet, de kialakulásában a HPV-fertőzés, kró­nikus bőrgyulladás, hegek, ionizáló sugárzás és az immunszuppresszió is szerepet játszhat. A klinikai kép rendkívül változatos, a precancerosisok, az in situ formák felismerése kulcsfontosságú a korai diagnózisban. A ke­zelés alapja a sebészi eltávolítás, előrehaladott esetekben sugárkezelés és immunellenőrzőpont-gátló terápia jön szóba. A prognózis általában kedvező, de magas kockázatú esetekben szoros onkodermatológiai követés szükséges. A megelőzés középpontjában az UV-expozíció csökkentése és a HPV-fertőzés elleni védelem áll.

Egy új kutatás olyan megközelítést mutatott be, amely a nagy nyelvi modellek képességeit ötvözi a hagyományos pszichometriai eszközökkel a depresszió előszűrésében.

Megdöbbentő különbséget mutattak ki a házas és az egyedülálló személyek rákkockázatát összehasonlító nagymintás elemzés során.

Különösen a nők körében emelkedik meg poszt-COVID szindrómában a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázata.

A komorbid kórkép fennállása eltérő pszichiátriai tüneteket eredményez, amelyek segíthetnek a pontos diagnózis felállításában.

A közelmúltban számos nemzetközi és hazai ajánlás jelent meg a hiper­tóniával kapcsolatban. Az amerikai ajánlás 130/80 Hgmm-nél határozza meg a hipertónia küszöbét, míg az európai irányelvek továbbra is a 140/90 Hgmm-t tekintik határértéknek. Eltér a határérték alatti besorolás és a diagnózis megerősítésének módja (rendelőn kívüli mérés preferálása), a célvérnyomások meghatározása, a béta-blokkolók helye az első vonalbeli terápiában, továbbá a kombinációs stratégia felépítése. Jelen dolgozat ezeket az eltéréseket tárgyalja.