A célvérnyomás elérése sok tényezőtől (korrekt terápiás előírás, betegadherencia, társbetegségek) függ. Elhízottak, 2-es típusú diabetesben szenvedők, célszervkárosodottak, coronaria-betegek esetében gyakori a szuboptimális vérnyomáskontroll. Fix kombinációs készítményekkel javítható az antihipertenzív kezelés hatásfoka.

Az EMA hat új gyógyszert javasolt törzskönyvezésre és három készítmény indikációbővítési kérelmének elfogadását támogatja. 

Az Európai Gyógyszerhatóság pár napja arra figyelmeztetett, hogy nem szabad kombinálni azokat a gyógyszerfajtákat, amelyek más-más módon hatnak a renin-angiotenzin rendszerre (RAS).

Az áttekintés az érendotél-működészavar néhány problémakörének (vaszkuláris kockázati tényezők, oxidatív stressz, endotélaktiváció, endotél-működészavar, vaszkulopátia, szövet-/szervkárosodás) holisztikus értelmezésére tesz kísérletet.
J Pharmaceut Scient Innov, 2013. február

A European Society of Hypertension és a Magyar Hypertonia Társaság irányelvei, valamint az angol irányelvek alapján a szerzők ajánlásokat fogalmaznak meg az ACE-gátlók és ARB-k mindennapi gyakorlatban történő alkalmazására vonatkozóan a hipertóniás és diabéteszes vagy nem diabéteszes betegeket, köztük nőket, időse­ket, illetve krónikus vesebetegeket kezelő kollégák számára.

A 2013-as európai hipertóniaajánlásban új, általános célértékeket határoztak meg, figyelembe véve az idős kor és a diabetes mellitus problematikáját. A diagnosztiká­ban előtérbe került a 24 órás vérnyomás-monitorozás és az otthoni vérnyomásmé­rés. A kemény evidencia szintjére emelkedett a kettős RAAS-gátlás korlátozása. Az invazív vérnyomáscsökkentés nagyobb szerephez jutott, de itt a hosszú távú ered­mények még váratnak magukra.

A krónikus vesebetegek közel fele diabetes mellitusban szenved. A diabéteszes nefropátia (DNP) a makrovaszkuláris károsodások kifejezett kockázati tényezője. A DNP 1-es típusú diabéteszben általában egy évtizedes betegségtartam után jelentkezik, de 2-es típusú diabéteszben már annak felismerésekor is fennállhat. 

Az utóbbi idők mérsékelt javulása ellenére a megfelelően beállított vérnyomású betegek aránya messze nem elégséges, különösen a legnagyobb kockázatú populációkban. Az irányelvek kezdettől kombinált kezelést javasolnak akkor, ha a vérnyomás több mint 20/10 Hgmm-rel magasabb a kardiovaszkuláris és renális kockázattól függő célértéknél. Az ACE-gátló + kalciumcsatorna-blokkoló kombinációnak az ACE-gátló + tiazid diuretikum kezeléssel szembeni előnyeit az ACCOMPLISH vizsgálat bizonyította, melyben 78%-ban elérték a < 140/90 Hgmm-es célértéket, s a diabeteses és a nephropathiás alcsoportban 43, illetve 40%-ban a < 130/80 Hgmm értéket is. A vizsgálók ezt a fix kombináció kezdettől történő alkalmazásával és a dózisok erélyes titrálásával magyarázták. Az ACE-gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók (ARB), valamint ezek kombinációja közti első kemény végpontú, közvetlen összehasonlítást normotenzív és hypertoniás, nagy kockázatú betegek körében az ONTARGET tanulmányban végezték el. A kombinált kezelésnek nem volt jobb protektív hatása, mint a monoterápiáknak, de több és súlyosabb mellékhatása volt. A renális alvizsgálat adatai alapján úgy tűnik, a teljes dózisú ACE-gátló + ARB kezelés vesebetegségekben sem ajánlható.

Az AVOID vizsgálat igazolta, hogy az aliskiren napi 300 mg-os egyszeri dózisban, vesevédő hatást biztosító, maximális dózisú ARB mellett adva csökkenti az albuminuria mértékét a hypertoniás, macroalbuminuriás
cukorbetegek körében. Az albuminuria vérnyomásváltozástól független csökkenése az aliskiren vesevédő hatására utal.