A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

A familiáris hiperkoleszterinémia korai felismerésére ajánlott a lipidprofil
azoknál a 9 évesnél idősebbeknél, akiknek elsőfokú rokona korai ASCVDepizódot
szenvedett el, vagy 190 mg/dl-nél magasabb LDL-koleszterin-szint
miatt kezelésben részesül.

Új adatok szólnak az újabb testsúlycsökkentő gyógyszerek egyes krónikus bőrbetegségekre gyakorolt előnyeiről, és arról, hogy a bőrgyógyászoknak szerepük lehet az elhízás kezelésében.

A metabolikus diszfunkcióval társuló steatohepatitis (MASH) miatt kompenzált cirrózisban szenvedőkben az efruxifermin napi egyszeri, 50 mg-os adagja 96 hét alatt csökkentette a fibrózist.

A vakság egyik leggyakoribb oka a fejlődő országokban a cukorbetegség szövődményeként kialakuló retinopátia. A vércukor és a vérnyomás megfelelő kontrolljával kialakulása, illetve progressziója megelőzhető. Nemzetközi tanulmányok igazolták, hogy a diszlipidémia kezelésére alkalmazott fenofibrát is hatékony a progresszió lassításában.

Az obstruktív alvási apnoe (OSA) gyakran más légzőszervi kórkép társbe­tegsége. A két betegség egyidejű fennállása (overlap szindróma) magasabb morbiditáshoz és mortalitáshoz vezet. Az OSA korai felismerése és kezelése javíthatja az alvást, az életminőséget és a betegségek kimenetelét.

A gyermekkori elhízás kezelésére jól reagáló gyermekek megbetegedési és halálozási kockázata fiatal felnőttkorban jelentősen alacsonyabb, mint lefogyni képtelen társaiké.

Az egy éven át alkalmazott időszakos energiakorlátozás a folyamatos energiakorlátozással egyező mértékben csökkentette az elhízott serdülők testtömegindexét.

A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

A daganatos betegeknél előforduló vénás események kialakulásának rizi­kója magasabb a nem daganatos betegekhez képest. Alábbi írásunkban célunk összefoglalni az említett betegcsoportnál a vénás tromboembólia főbb rizikófaktorait, patomechanizmusát, a megelőzés módszereit, a diag­nosztikai, illetve kezelési lehetőségeket.