Az ötvenes évek lelkes – és ígéretes – szakmai vizsgálódásai után a klas­szikus pszichedelikumok a hatvanas években kikerültek az utcára, és kö­zel négy évtizedig ott is maradtak. A kétezres évek elején megindult ún. „pszichedelikus reneszánsz” eleinte az illegális használatot érintette, de hamarosan neves egyetemek és kutatóhelyek újra vizsgálataik fókuszába helyezték ezeket az ellentmondásos vegyületeket. A közlemény röviden áttekinti a pszichedelikumok történetét, hatásmechanizmusát és terápiás lehetőségeit.

Ha most azt várja bárki is, hogy rendőrként konkrét tanácsokkal tudok szol­gálni azzal kapcsolatosan, hogy egy orvos, pedagógus vagy szülő honnan veszi észre, hogy a gyermeke vagy bármilyen hozzátartozója droggfüggő, csalódni fog. Nincsenek konkrétumok. Éppen ezért a Budapesti Rendőr-főkapitányság egy teljesen és merőben más, új drogprevenciós előadás­sorozatot készített.

A fázis III ADAPT-2 vizsgálat szerint a naltrexon-bupropion kombináció mérsékelten bár, de hatásos a metamfetamin-függőség kezelésében.

A népszerű parti drog az agyhoz kötődve kognitív változásokat okoz.

Az egyedfejlődés során kialakult ideghálózatok kb. 300 milliárd idegsejtje kémiai ingerületátvivő anyagok és elektromos impulzusok segítségével létesít kapcsolatot, „beszélget” egymással. Sérülékeny, számtalan külső hatásnak kitett hálózat ez. Az emberi magatartást, viselkedést nagymérték­ben befolyásolhatják különféle gyógyszerek, élvezeti szerek, a környezetet és az élelmiszereket szennyező anyagok, ipari mérgek. Toxikológiai cikk­sorozatunk első része a perifériás és a központi idegrendszert érő toxikus hatások formáit és pato-biokémiai mechanizmusait tekinti át.

 Az aplasztikus anémia ritka, nem malignus, súlyos esetekben az életet veszélyezte­tő vérképzőszervi betegség, melynek hátterében heterogén molekuláris és össze­tett klonális összefüggések bontakoznak ki. Új tapasztalatokkal gazdagodtunk mind az allogén őssejt-transzplantációs, mind pedig az immunszuppresszív kezelés terén.

A családorvosok többsége nincs kellően felkészítve a helytelen szerhasználat felis­merésére és az ebből fakadó problémák kezelésére. Léteznek validált és időkímélő szűrési módszerek, amelyek lehetővé teszik a problematikus szerhasználat felisme­rését. Ha a szűrés eredménye pozitív, rövid felméréssel be lehet sorolni a beteget a veszélyes használat, a szerabúzus vagy a szerfüggőség kategóriájába. Veszélyes használat esetén elegendő lehet a rövid orvosi tanácsadás, szerabúzus esetén ezt folyamatos újraértékeléssel kell kiegészíteni, a szerfüggő betegeket mindenképpen addiktológushoz kell utalni. A szűrés, a tanácsadás és a kezelés során a beteg bizta­tására kell törekedni, kerülve a konfrontációt.

A „kemény” és a „puha” drogok nem egyformán ártalmasak, de a legpuhább drog is kikezdheti a testi és lelki egészséget, utat nyithat a veszélyesebbek felé. A tartós, rendszeres drogfogyasztás – különösen a serdülőké – odafigyelést, felvilágosítást, családi, iskolai és orvosi erőfeszítést igénylő probléma.

Elképesztő sokféleségben kerülnek az utcára, az internetre a különféle új kannabinoidok, kannabimimetikumok. Az orvostudomány és az egészségügyi tapasztalatokra támaszkodó jogalkotás erre a jelenségre lomhán reagál, nem tart lépést a felhasználókkal. 

A megelőzés szempontjából lényeges intervenciók az egyénre, a családi környezetre és az egyéb környezeti tényezőkre irányulnak. Az elmúlt 25 évben egyre több olyan protektív és kockázati tényező vált ismertté, amely csökkenti, illetve növeli a mentális zavarok kialakulásának valószínűségét, s ezzel nagyban bővültek a prevenció lehetőségei.