A daganatos betegeknél előforduló vénás események kialakulásának rizi­kója magasabb a nem daganatos betegekhez képest. Alábbi írásunkban célunk összefoglalni az említett betegcsoportnál a vénás tromboembólia főbb rizikófaktorait, patomechanizmusát, a megelőzés módszereit, a diag­nosztikai, illetve kezelési lehetőségeket.

Napjaink gasztroenterológiai gyakorlatában egyre többször találkozunk antithromboticus terápiában részesülő betegekkel. Az endoszkópos be­avatkozásokat megelőzően ebben a betegcsoportban az antithromboticus terápia optimalizálása válhat szükségessé. A megfelelő terápiamódosí­táshoz alapvetően az endoszkópos beavatkozás okozta vérzéses és az alapbetegség okozta thromboticus rizikót kell figyelembe vennünk. Jelen közlemény a rutin gasztroenterológiai gyakorlatban leginkább előforduló esetekhez hivatott részletes szakmai segítséget nyújtani.

Az antitrombotikus (thrombocytaaggregáció-gátló – TAG és antikoaguláns) szerek alkalmazása nélkülözhetetlen a szív- és érrendszeri (kardiovasz­kuláris – CV) betegségek kezelésében. Az antitrombotikus szerek al­kalmazása azonban növeli a tápcsatornai vérzések kockázatát. A meg­előzés során a CV és a gasztrointesztinális (GI) kockázati tényezőket egyaránt figyelembe kell venni és hatékony gyomornyálkahártya-védel­met (gasztroprotekciót) kell alkalmazni. A gasztroprotekció alapja a ha­tékony savszekréció-gátlás. A protonpumpagátló (PPI) szerek biztosítják a leghatékonyabb gasztroprotekciót. Az antitrombotikus kezelés során az esetek egy részében nem történik hatékony gasztroprotekció, amely a PPI elégtelen alkalmazásával magyarázható. A hatékony gasztroprotekciót illetően jelenleg nem áll rendelkezésre naprakész magyar útmutató vagy ajánlás. A közlemény a legújabb evidenciák tükrében, elismert hazai kar­diológus és gasztroenterológus szakértők multidiszciplináris konszenzu­sa alapján összefoglalja az antitrombotikus kezelés során alkalmazandó gasztroprotekció legfontosabb gyakorlati szempontjait.

Jelen közlemény másodközlés, eredeti megjelenése: Cardiologia Hungarica 2023;53:(2)150–159. DOI: 10.26430/CHUNGARICA.2023.53.2.150

A klinikusok egyik legnehezebb feladata a vizsgálatokból származó bizo­nyítékok alkalmazása a rendelésen megjelenő betegekre. Ezt a problémát jelzi az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) kongresszusának legnagyobb érdeklődéssel kísért előadása, melynek során a FRAIL-AF vizsgálat meglepő és váratlan eredményeit ismertették. Azt, hogy a K-vitamin-antagonisták (VKA) szedése mellett jól funkcionáló, idős pitvarfibrilláló betegeket át kell-e állítani közvetlen hatású orális antikoagulánsokra (DOAC).

Jelenleg viszonylag kevés adat áll a klinikus rendelkezésére, amikor vá­lasztani kíván a direkt orális alvadásgátlók között pitvarfibrillációval élő betegének stroke-prevenciója céljából. Jelen vizsgálat ehhez a döntéshez kíván újabb információkkal szolgálni hosszabb távú utánkövetés alapján. Az adatok összegzése során olyan különbségek mutatkoztak a rivaroxaban javára, melyek a korábbi, rövidebb utánkövetést alkalmazó vizsgálatokban nem mutatkoztak meg. A halálozásban és az ischaemiás stroke előfordulá­sában megfigyelt különbségek életkorfüggőnek bizonyultak.

Ha végigkísérjük az alvadásgátló gyógyszerek „életpályáját” a felfedezésük­től napjaink mindennapi gyakorlatáig, mindenképpen észre kell vennünk, hogy az indikációk fejlődése és új indikációkra történő törzskönyvezésük bizonyos szabályokat követ.

Az antikoaguláns kezelés az elmúlt évtizedben óriási fejlődésen ment ke­resztül, köszönhetően a direkt orális antikoagulánsok megjelenésének. Az alvadásgátló kezelés a medicina talán minden szegletét érinti, ennek meg­felelően a korábbi K-vitamin-antagonista és heparinszármazékokra épült terápiákat újra kell gondolni. Ez azonban óriási és hosszadalmas munka napjaink evidenciára épülő medicinája mellett.

A nem K-vitamin-antagonista típusú orális antikoagulánsokat (NOAK-okat) immáron 10 éve használjuk, és bátran állíthatjuk, hogy forradalmasították a nem valvuláris pitvarfibrilláció stroke-prevencióját. Az aktuális terápiás ajánlások randomizált klinikai vizsgálatok kedvező eredményein alapul­nak. Jelen összefoglalóban kísérletet teszünk arra, hogy az apixabannal végzett ARISTOTLE mérföldkő vizsgálatban kimutatott kedvező klinikai eredményeket összevessük a való életben tapasztaltakkal.

Az egyes nem K-vitamin-antagonista orális alvadásgátló szereket (NOAC) közvetlenül összehasonlító vizsgálatok hiányában kevés segítséget kapnak az orvosok és a betegek ahhoz, miként válasszanak a gyógyszercsoport egyes képviselőinek hatásosságát és biztonságosságát tekintve. Ezt az ismerethiányt és bizonytalanságot igyekszik áthidalni az a metaanalízis, mely a mindennapi gyakorlatból gyűjtött adatok alapján végezte el a ha­tásossági és biztonságossági profilok direkt összehasonlítását.

Stroke, 2021. április 

Perkután coronaria-intervención átesett és/vagy akut coronaria szindrómá­ban szenvedő pitvarfibrilláló betegek körében az apixabanból és P2Y12- inhibitorokból álló terápiás séma alkalmazása alacsonyabb vérzési kocká­zattal társult, mint más antitrombotikus stratégiák, ugyanakkor szedése mellett nem emelkedett az ischaemiás események előfordulása.