Jó ismert, hogy a krónikus stressz jelentős kardiometabolikus kockázati tényező, ugyanakkor a különböző alvászavarok kialakulásában is szerepet játszhat. Az insomnia jelentősen rontja az életminőséget, miközben számot­tevően növeli a szívizominfarktus kockázatát. Ezzel összefüggésben talán kevéssé ismert, hogy az alvás hosszának csökkenése is fokozza a szívizom­infarktus rizikóját. A mindennapi gyakorlat szempontjából ezért fontos a betegek alvásminőségének feltérképezése és szükség szerinti kezelése.

Elsősorban a felborult cirkadián ritmust állítja helyre, de segít a patológiás tünetek enyhítésében is.

Egy hosszú ideig tartó utánkövetéses vizsgálat szerint a gyermekkorban jelentkező álmatlanság az esetek majdnem felében a későbbi életkorban is tartósan fennmarad.

Az inszomnia kezelésének alapját a viselkedésterápia képezi, de eseten­ként gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat. Idősebb felnőttek számára a kontrollált felszabadulású melatonin és doxepin az elsőként választandó szer; második vonalban a „z betűs szerek” közül választhatunk. Elalvási ne­hézségek ellen kontrollált felszabadulású melatonin vagy „Z szer”, átalvási zavarok ellen kis dózisú doxepin vagy Z szer adható. Benzodiazepinek nem javasolhatók: jobb alternatívák is rendelkezésre állnak. Az orexinreceptor-antagonista suvorexant nem hatásosabb, de drágább a Z szereknél. Szedatív hatású antihisztaminok, antiepileptikumok és atípusos antipszichotikumok csak speciális esetekben ajánlhatók.

Az új gyógyszereket áttekintő STEPS rovat a biz­tonságosság (Safety), to­lerálhatóság (Tolerability), hatásosság (Effectiveness), ár (Price) és egyszerűség (Simplicity) szempontjai szerint ad iránymutatást. A gyógyszerek ismertetését a gyártókkal anyagi kapcso­latban nem álló szerzők állít­ják össze.

Társadalmunkban a krónikus álmatlanság igen gyakori, incidenciája 10–30%, és igen nagy költségekkel jár. Az álmatlanságban szenvedő betegek alvásminőségét megbízhatóan és tartósan lehet javítani nem gyógyszeres eszközökkel. Az álmatlanság kezelésére kidolgozott kognitív viselkedésterápia több összetevőből áll, része a kognitív pszichoterápia, az alváshigiéné, az ingerkontroll, az alvásmegvonás, a paradox utasításos és a relaxációs kezelés. A kognitív pszichoterápia során a beteg alvásra vonatkozó téves elképzeléseit kell felismerni, egészséges felfogással helyettesíteni. Az alváshigiénés oktatás során a beteget megtanítják arra, milyen szokások révén javíthat alvásán. Az ingerkontroll-terápia a beteget abban segíti, hogy a hálószoba fogalmát kizárólag az alváshoz és az intim együttléthez társítsa. Az alvásmegvonás az ágyban töltött idő korlátozása az alváshatékonyság maximalizálása érdekében. A paradox utasításokból álló kezelés lényege, hogy oldják a betegben az alvási próbálkozások kudarcától való félelmet. A relaxációs technikák elsajátítása révén csökken az alvást megszakító éjszakai felébredések gyakorisága. A kognitív viselkedésterápia 4–8 hétig, heti egy 60–90 perces kezelésből áll.

A nyugtalan láb szindróma a felnőttek kb. 10%-át érinti. A betegek harmadának tünetei tesznek szükségessé orvosi kezelést. A szindróma lehet primer vagy (vashiánnyal, terhességgel, veseelégtelenséggel, bizonyos gyógyszerek szedésével összefüggő) szekunder állapot.