A gyermekkori álmatlanság későbbi hatásai

Gyermekek és tinédzserek alvás problémájának leggyakoribb formája az elalvási és/vagy átalvási nehézség, azonban kevés adat van arról, hogy gyermekek közel 43%-ánál jelentkező álmatlanság milyen mértékben marad fenn a későbbi életszakaszban. Korábbi tanulmányok eltérő eredményeket mutattak azzal kapcsolatban, hogy a gyermekkori rövid alvásidő mennyiben határozza meg a felnőttkori álmatlanság kialakulását.

Dr. Julio Fernandez-Mendoza (Penn State University, Hershey) és munkatársai a Pediatrics-ban megjelent tanulmányban 502 olyan gyermek adatait dolgozták fel, akik a vizsgálat kezdetekor 2000 és 2005 között, amikor először vizsgálták alvásukat laboratóriumi körülmények között, 5-12 évesek voltak. Közülük 421-en 2010 és 2013 között (átlagéletkoruk ekkor 16 év volt) másodszor is részt vettek laboratóriumi alvásvizsgálaton, 2018 és 2021 között pedig - 24 éves medián életkorban - mind az 502 személynél elvégezték a strukturált önbevallásos felmérést. Az első vizsgálaton 118 gyermek felelt meg az álmatlanság kritériumainak, amelyet a szülői beszámolók alapján úgy határoztak meg, hogy gyermekük gyakran nehezen alszik el és gyakran ébred fel, és/vagy a szülők gyermekeik alvásproblémájának orvoslására vény nélkül kapható vagy receptköteles altatót használtak. A második vizsgálat alkalmával 120 gyermek felelt meg az álmatlanság definíciójának.

A kiinduláskor álmatlanságtünetekkel küzdő gyermekek 53,7%-ánál serdülőkorban, 61,9%-nál pedig fiatal felnőttkorban jelentkeztek az álmatlanság tünetei; 46,3% illetve 38,1%-uknak viszont megszűnt az alvásproblémája ebben az életkorban. Azon gyermekek közül, akiknek serdülőkorban is fennmaradtak az inszomniás tüneteik, fiatal felnőttkorukban 57,5%-uknak fennmaradt az alvásproblémája és 42,5%-uknak szűnt meg.

A kiinduláskor álmatlanságban szenvedő gyermekek problémája tehát leggyakrabban perzisztens maradt (43,3%), az esetek nagy részében remittált (26,9% serdülőkorban és 11,2% fiatal felnőttkorban), vagy részlegesen szűnt meg vagy enyhült (18,6%). A kiinduláskor normálisan alvó gyermekek 69,7%-ánál serdülőkorban, 63,3%-ánál pedig fiatal felnőttkorban is fennmaradt a normális alvás, míg 30,3%-uknál serdülőkorban, 36,7%-uknál pedig fiatal felnőttkorban álmatlanság alakult ki. Összességében a gyermekkori álmatlanságban szenvedők 22,0%-a, illetve 20,8%-a számolt be felnőttkori álmatlanságról. Egy többváltozós elemzésben a felnőttkori álmatlanság valószínűsége 2,6-szor, illetve 5,5-szer nagyobb volt azoknál, akiknél gyermekkorban, illetve serdülőkorban a szokásosnál rövid ideig aludtak.

A gyermekkori álmatlanság tüneteinek leggyakrabban fiatal felnőttkorig fennmaradnak. A 15 éves longitudinális, a három (gyermekkori, serdülőkori és fiatal felnőttkori) fejlődési szakaszban tett megállapítások azt mutatják, hogy a gyermekek legalább 40%-ánál számíthatunk az álmatlanság tüneteinek fennmaradása és hogy a serdülőkor kritikus a rövid alvásidő fenotípus kedvezőtlen prognózisa szempontjából.

A kutatók megjegyezték, hogy a tanulmány eredményeinek legfőbb korlátozó tényezője, hogy az alvási adatok 1 éjszakás, 9 órás poliszomnográfiával történő gyűjtése nem feltétlenül reprezentálja a szokásos otthoni alvást. További korlátozások közé tartozik, hogy a fiatal felnőttek kérdőíves felmérése mellett nem történt poliszomnográfiás vizsgálat, valamint az, hogy a fiatal felnőttek álmatlanságát szigorú diagnosztikai kritériumok alapján nem lehet validálni.

Az eredmények azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a gyermekkori álmatlanság sokkal gyakrabban marad fenn a későbbiekben, mint azt a korábbi tanulmányok alapján véltük, tehát ezeknél a gyerekeknél és serdülőknél, különösen a rövid ideig alvóknál jelentősen megnövekszik a felnőttkori álmatlanság kockázata.

A jelenlegi tanulmány jelentőségét az is hangsúlyozza, hogy a gyermekek és serdülők alvászavarai megnövekedtek a COVID-19 világjárvány során, így arra is, szükséges lenne a minél beavatkozás, aminek azonban számos akadálya van. "A [kisgyerekek] szülei túlterheltek, és maguknak is szükségük van alvásra, így nem mindig van energiájuk a helyes alvási szokások kialakítására gyermekeiknél" – mondta dr. Karalyn Kinsella gyermekorvos (Cheshire, Conn.).

A klinikusok számára azonban azt üzeni, hogy fontos dolgozni ezen akadályok leküzdésén és a gyermekek és tizenévesek alvásának javításán, mivel a longitudinális adatok azt sugallják, hogy a probléma sokak számára valószínűleg fennmarad.

A vizsgálók szeretnél alaposabban kutatni az álmatlanság neurológiai és pszichológiai okait.

A tanulmányt a National Heart, Lung, a Blood Institute; National Institute of Mental Health; és a National Center for Advancing Translational Sciences of the National Institutes of Health támogatta.

Forrás:

Trajectories of Insomnia Symptoms From Childhood Through Young Adulthood Pediatrics e2021053616. https://doi.org/10.1542/peds.2021-053616