Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az egyes kiújuló vagy áttétes endometriális tumorok kezelésére szolgáló Jemperli (dosztarlimab) készítményt.

A molekuláris daganatdiagnosztika és -terápia az elmúlt években rohamos fejlődésen ment keresztül: ismeretanyagunk bővülése mellett technológiai szinten is hatalmas vívmányokra tettünk szert, melyek a standard klinikai gyakorlatba is számos változást hoztak. 

Bevezetés
A méhtestrák a fejlett országokban a leggyakoribb invazív nőgyógyászati daganat. A gyakoriság emelkedéséhez elsősorban az élettartam növekedése járul hozzá. Az 5 éves túlélés csak szerény mértékben javult Európában az utóbbi évtizedekben, Nyugat- Európában jelenleg ez körülbelül 60%. A túlélést jelentősen befolyásolja a felismerés időpontja. Kialakulásuk szempontjából a tumorok malignus hám és malignus mesenchymalis eredetűek lehetnek. A hám eredetűek között két altípust különböztetünk meg: az I-es típus kedvező prognózisú, rendszerint jól vagy közepesen differenciált, tiszta endometrioid komponensű, menopausa körüli időszakban kifejlődő, ösztrogén hatástól függő tumorok, míg a II-es típusú általában idősebb korban, atrófiás endometriumban alakul ki, hormonexpozícióval nem összefüggő, kevésbé differenciált daganatok rosszabb prognózissal. Ebbe a csoportba soroljuk a serosus, clear cell, dedifferenciált endometrium carcinomát és a malignus kevert Müller-cső eredetű tumort (más néven carcinosarcomát). A malignus mesenchymalis eredetű tumorok közé a méhtest-sarcomák tartoznak: low-grade és high-grade endometrialis stromalis sarcoma (ESS), dedifferenciált uterus sarcoma (UUS), valamint az uterus leiomyosarcoma (uLMS). A kockázati tényezők közül kiemelendő a menstruációs időszak intervalluma, nulliparitás, exogén vagy endogén ösztrogén stimulus, obezitás, kísérőbetegségként diabetes, hypertonia, polycystás ovarium. Molekuláris genetikai tényezők közül a BRCA1, PTEN, p53 és a mis-match repair gének hibáit írták le örökletes tényezőként.

A praemenopausalis BRCA-mutáció-hordozóknál szóba jövő beavatkozások mérlegelésekor a kockázatcsökkentő műtét előnyeit a sebészetileg indukált menopausa következményeivel szemben kell mérlegelni. Az intervallum-salpingectomia logikus választás lehet a kockázat csökkentésére, miközben a petefészkek funkcióját megőrizzük.

A menopausalis tünetek enyhítésére alkalmas módszerek ésszerű alkalmazása több mint egy évtizede képezik viták tárgyát. A Women’s Health Initiative (WHI) elnevezésű vizsgálat adatainak értelmezése számos aggodalmat vetett fel a hormonterápia (HT) biztonságosságát illetően. Ebben a nagy, prospektív, véletlen besorolásos vizsgálatban (RCT, randomized controlled trial) a menopausalis HT kockázatait és előnyeit elemezték. A WHI első eredményei aggasztóak voltak ugyan, de a később elvégzett alcsoportelemzések és a résztvevők hosszú távú utánkövetése megnyugtatónak bizonyult. Ráadásul az újabb prospektív RCT-k részletesebb információkkal szolgáltak a HT megfelelő és biztonságos alkalmazásához. Végül az Egyesült Államok élelmiszer-
és gyógyszerfelügyeleti hatósága (FDA, Food and Drug Administration) által a menopausalis tünetek kezelésére elfogadott több új kezelési móddal kapcsolatosan is félelmek merültek fel. Ezek az új módszerek izgalmas újszerű lehetőségeket kínálnak a menopausalis tünetektől szenvedő nők számára.

Az American Cancer Society korábbi becslése 42160 új méhtestrákot és 7780 ezzel kapcsolatos halálesetet jelzett előre 2009-re. E daganatok 90%-a 50 éves kor felett jelentkezik.  Jelenleg az USA-ban 100 000 nőből négy hal meg méhtestrákban évente.