Az ötvenes évek lelkes – és ígéretes – szakmai vizsgálódásai után a klas­szikus pszichedelikumok a hatvanas években kikerültek az utcára, és kö­zel négy évtizedig ott is maradtak. A kétezres évek elején megindult ún. „pszichedelikus reneszánsz” eleinte az illegális használatot érintette, de hamarosan neves egyetemek és kutatóhelyek újra vizsgálataik fókuszába helyezték ezeket az ellentmondásos vegyületeket. A közlemény röviden áttekinti a pszichedelikumok történetét, hatásmechanizmusát és terápiás lehetőségeit.

A hallucinogének csoportjába tartozó anyagok, például bizonyos gombák, a lizergsav-dietil-amid (LSD) és a fenil-ciklohexil-piperidin (PCP) megváltoztatják az észlelést, a gondolkodást vagy a hangulatot.

A monoaminerg antidepresszívumok rokon hatásmechanizmusa hasonló tulajdonságokat és hasonló korlátokat is jelent. A továbblépés kulcsát az új alapkutatások és az ezekre épülő innovatív farmakológiai megközelítések jelentik. Az antidepresszívumok új generációját ma az agomelatin, illetve a még újabb a vortioxetin képviseli, de a ketamin típusú szerek hatásának jobb megértése akár további (glutamáterg?) gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethet.

A kánikula több ember halálát okozza az Amerikai Egyesült Államokban, mint az összes többi természeti csapás együttvéve. A halálesetek száma annak ellenére egyre növekszik, hogy már évtizedek óta felvilágosító kampányok figyelmeztetnek a hőguta tüneteire és a sürgős óvintézkedések szükségességére.

Orvosként a drogkérdésnek elsősorban az egészségügyi aspektusára figyelünk, de a szociális, gazdasági, kriminális, etikai vonatkozások is rendkívül jelentősek, a következmények pedig szinte elviselhetetlenül súlyosak lehetnek. Hogyan állhatott elő ez a helyzet?