Gyulladásos reumatológiai kórképekben felgyorsult atherosclerosis, vala­mint fokozott kardiovaszkuláris (KV) morbiditás és mortalitás figyelhető meg. Az atherosclerosis kialakulásában a szisztémás gyulladásos és autoimmun jelenségek szerepe az elsődleges, ugyanakkor a hagyományos rizikófakto­rok hatása is jelentős. Ezért az ilyen betegeket, még KV betegség hiányában is, rendszeresen szűrni kell az elterjedt rizikófelmérő pontrendszerek vala­melyikével. Ahagyományos vaszkuloprotekció mellett elsődleges elérni az alapbetegség remisszióját gyulladáscsökkentőkkel és betegségmódosító szerekkel. Az ismert „testsúlyparadoxon” és „lipidparadoxon” miatt a test­súlyt, a vérzsírokat és azok változását csak a gyulladásos aktivitás vissza­szorítása után javasolt mérni. A nem invazív ultrahangos technikák is segít­hetnek a pontos rizikófelmérésben. Arthritisekben a nem atherosclerotikus szívbetegségek közül megnő az aritmiák, hipertónia, szívelégtelenség és vénás tromboembóliás betegségek rizikója is. Fontos ismernünk, hogy az alapbetegség mellett az alkalmazott reumatológiai gyógyszerek hogyan befolyásolják e szív- és érrendszeri kórállapotokat. Mindezzel kapcsolatban az EULAR több ajánlást fogalmazott meg. Ennek hazai adaptációja, valamint a téma kardiovaszkuláris konszenzusba való beemelése is megtörtént.

Az SLE sok szervet érintő, ritka autoimmun betegség. A különböző időben és súlyossági formában megjelenő tünetek okán e krónikus betegek tartós gondozást és kezelést igényelnek. Magyarországon kb. 3–5000 rendszere­sen gondozott SLE-s beteg van, azonban a tényleges prevalencia ennél jóval magasabb lehet. Az SLE-t elsősorban a betegség korai felismerésében és terápiájában nagy tapasztalattal rendelkező reumatológus/immunológus szakorvosok diagnosztizálják és kezelik, de a betegek rutinellátásában a gondozó családorvosnak és a társszakmák szakrendelésein dolgozó kol­légáknak is kiemelkedő szerepe van.

Az autoimmun hepatitis ismeretlen eredetű, immunmediált gyulladásos májbetegség. Kialakulásában kulcsszerepet játszik genetikailag hajlamos egyéneknél a környezeti tényezők hatására, a T-regulátor sejt elégtelen funkciója következtében a  hepatocyták elleni öntolerancia elvesztése és a szövetkárosító autoimmun reakció. Emelkedett transzaminázszint, autoantitestek, magas szérum-IgG-szint, hisztológiában interface hepatitis, lymphoplazmasejtes infiltráció jellemzi. Döntően középkorú nők betegsége, de bármely életkorban előfordul. Évekig tünetmentes lehet, és jelentkezhet súlyos akut vagy krónikus hepatitis, illetve „kriptogén” cirrózis képében. A kórlefolyás igen nagy egyéni változatosságot mutathat, jellemzően fellángolásokkal és spontán remissziókkal járhat.

Számos antitestet és antitestkoktélt fejlesztettek a COVID-19 korai keze­lésére. A tixagevimab–cilgevimab antitestkoktél jó neutralizációs kapa­citást mutat az omikron ellen is, és klinikai vizsgálatokban hatékonynak és biztonságosnak mutatkozott mind preexpozíciós profilaxis, mind korai terápiás indikációkban. Hazánkban egyelőre egyszeri intramuscularis dózisban alkalmazva, preexpozíciós profilaxisra törzskönyvezték. A terá­piás célú felhasználással kapcsolatos törzskönyvezési folyamat jelenleg zajlik. A közlemény írásakor ez az egyetlen profilaktikusan alkalmazható SARS-CoV-2 elleni antivirális gyógyszer.

A szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek kezelése nem­zetközi ajánlások mentén történik. Az elmúlt 1,5 évben törzskönyvezték a voclosporint lupus nephritisben, valamint az anifrolumabot a betegség aktív formájában. Az aktív betegség kezelésére bevezetett első célzott te­rápiával, a belimumabbal több mint 10 éves tapasztalat gyűlt össze, illetve lupus nephritisben is törzskönyvi indikációt szerzett.

A legfrissebb olasz kutatások szerint az akár rövid ideig tartó légszennyezés is szerepet játszhat a psoriasis fellángolásában: ilyenkor szignifikánsan többen jelentkeznek az orvosnál psoriasisos „flare” miatt.

A SARS-CoV-2 vírus elleni védőoltás elengedhetetlen szisztémás rheumás betegségekben szenvedőkben, mivel SARS-CoV-2-vel történő megfertőződésük esetén súlyosabb kimenetű COVID-19 betegségre lehet számítani.

Az axiális spondylarthritis (axSpA) kezelésére jelenleg kétféle hatóanyag áll rendelkezésre: a tumor necrosis factor (TNF) gátlók és az interleukin-17 (IL-17) gátló biológiai terápiák, viszont hamarosan két vizsgálat alatt álló hatóanyag kerül majd várhatóan az FDA elé, nevezetesen a tofacitinib és az upadacitinib nevű orális Janus kináz gátló, melyeket spondylitis ankyloticában és az axiális spondylarthrosisban szenvedő betegek kezelésére javasolnak.

Mély gombás fertőzéseknek nevezzük azokat a kórképeket, amelyek a bőr mélyebb rétegeit, a szubkután szöveteket és a bőrfüggelékeket érintik. Bár súlyos, életveszélyes szövődményekkel járó megbetegedések, kevésbé merülnek fel a diagnózisalkotás során.

Bár a klinikusoknak több lehetőség is van a lupus nephritis gyógyszeres kezelésére, jelenleg egyikkel, illetve kombinációjukkal sem érhető el jelentős eredmény.