BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Az orális biszfoszfonátok 4 év elteltével szignifikánsan csökkentik a posztmenopauzális oszteoporózisban (T-pontszám: <−2,5) fennálló csonttörési kockázatot (B szintű evidencia, alcsoportelemzéssel végzett véletlen be­sorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok [RCT-k] alapján). Ha a kezelést 5 éven túl is folytatjuk, tovább csökken a csonttörések előfordulása olyan nők körében, akiknek a combnyakon mért T-pontszáma tartósan −2,5 alatt marad (C szintű evidencia, RCT-k post hoc analízise alapján.) Oszteopénia vagy oszteoporózis hiányában az 5 éven túl is fenntartott terápia nem ered­ményez további javulást a csigolyatörések, a nem vertebrális fraktúrák és a halálozás előfordulásában (C szintű evidencia, a csonttöréseket másod­lagos kimenetelként figyelembe vevő két kis RCT metaanalízise alapján).

A tartós ellátásban részesülő személyek csonttörési kockázatának előrejelzésére kidolgozott modell segítségével csökkenthető a csípőtáji törések esélye. 

A törés többnyire a lábközép- és a lábujjcsontokat érinti. A lábközépcsontok törésének elsődleges terápiája a hátsó sínezés és a terhelés kerülése; később rövid járógipszet vagy rögzítő csizmát helyezünk fel. Az ötödik metatarsus proximális részének kezelése a törés lokalizációjától függ. 

Míg a lábat érő erőbehatások kivédésére hivatott talpbetétek viselése mellett nem ritkábbak a sérülések és fáradásos törések, az egyéb gyógyászati segédeszközök hasznosak lehetnek.

Két népesség alapú vizsgálat adatainak összevetése alapján a protonpumpa gátló gyógyszerek  használata a krónikus vesebetegség fokozott kockázatával jár. 

A szérum alacsony 25-hidroxivitamin-D szintje játszhat szerepet a stressz-fraktúrák létrejöttében, de a vitamin-szint küszöbértékét nehéz meghatározni. 

Két friss tanulmány adatai is arra utalnak, hogy a testsúlycsökkentő műtétek (különösen a gasztrikus bypass) után nő az oszteoporózis és a csonttörések kockázata. 

A rosuvastatin átlagosan 1,9 éves megfigyelési idő alatt érdemben nem befolyásolta a törési kockázatot, és ebben a vizsgálatban a C-reaktív protein magasabb szintje nem járt együtt a törések fokozott kockázatával. Úgy tűnik, a kardiovaszkuláris megelőzésben bizonyítottan hatásos dózistar­tományban és rövid távon a sztatinterápia nem alkalmas a csonttörések megelőzésére.

Posztmenopauzális nők nagy dózisú D-vitamin kezelése nem akadályozza meg a csonttöréseket.

A térd-és csípőízületi protézisműtétek után kimutathatóan növekszik a szívinfarktusok aránya, míg a tromboembóliák aránya nem csak a műtétek után, hanem hosszabb távon is növekedést mutat.