A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

Egy zsírszöveti makrofágok által kibocsátott mikro-RNS gátolhatja az inzulinrezisztencia kialakulását.

A Wilson-kór a genetikai betegségek között egy viszonylag gyakori, kezelés nélkül fatális kórkép, azonban az időben megkezdett terápia segítségével az esetek nagy részében a hepatológiai, illetve neuropszichiátriai tünetek progressziója megállítható, sokszor tünetmentes állapot érhető el. Ebben a közleményben kiemelünk néhány fontos gyakorlati kérdést. Röviden összefoglaljuk a gyakorlati és orvostörténeti szempontból lényeges állo­másokat is.

Egyértelműen hasznos és káros baktériumokat is sikerült azonosítani inzulinrezisztenciában szenvedő betegeknél.

A fogyni vágyóknak tudniuk kell, hogy az édesített üdítőitalok és az alkoholos termékek sok cukrot, és sok kalóriát tartalmaznak.

Egy új vizsgálat kimutatta, hogy a pajzsmirigyrák miatt thyroidectomia a beteg életkorától és a műtét után alacsony, illetve magas dózisban adott levothyroxintól függetlenül 40%-kal növeli a 2-es típusú diabetes kialakulásának kockázatát.

Mérvadó becslések szerint a cukorbetegség és előállapotainak mintegy 50%-os emelkedésével számolhatunk. Régóta tudjuk, hogy a pajzsmi­rigyhormonok nagy hatással vannak a glükózhomeosztázisra. Bernardo Alberto Houssay argentin fiziológus 1947-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat, mert felfedezte az agyalapi mirigy hormonjainak a szénhidrát-anyagcserében játszott szerepét. Azóta kiderült, hogy ennek az egyen­súlynak a megbomlása mind hypothyreosisban, mind hyperthyreosisban glükózintoleranciához vezethet.

A metabolikus szindróma (MetS) több kardiometabolikus komponens (pl. hyperinsulinaemia, glükózintolerancia, dyslipidaemia, elhízás és magas vérnyomás) együttállásával jellemezhető kórállapot. A MetS diagnózisa a fentiek közül legalább három kritérium fennállása esetén mondható ki. A MetS prevalenciája világszerte emelkedik, és jelenleg a teljes felnőtt populáció körülbelül 20-25%-a elégíti ki a tünetegyüttes kritériumait. Ennek következményei számottevőek: metabolikus szindróma fennállásakor 1,5–2,5-szeresére emelkedik a szív- és érrendszeri események előfordulásának a kockázata, ennek minden egyéni és társadalmi terhével együtt.

Egyértelmű, hogy a 2-­es típusú diabétesz szorosan összekapcsolódik a magas morbiditási és mortalitási aránnyal. A diabétesz utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett prevalenciája az ellátó rendszerekre is óriási terhet ró. 

A policisztás ovarium szindróma (PCOS) az egyik leggyakoribb, nőket érin­tő endokrinológiai, metabolikus kórkép a reprodukciós korban. Sokáig a velejáró menstruációs zavarok és meddőség miatt foglalkoztak vele, de az utóbbi évtizedekben, jobban megismerve a kórkép patofiziológiáját, egyre inkább előtérbe kerül a belgyógyászati szövődmények megelőzése/ kezelése.