Mikro-RNS a cukorbetegség terápiájában

A Nature Communications folyóiratban június 25-én jelent meg a Children's Hospital of Philadelphia kutatóinak cikke, amelyben egy olyan molekula szerepét sikerült leírniuk, amely alapvető fontosságú az inzulinérzékenység szabályozásában A preklinikai állatmodellből humán vizsgálatba átültetett eredmények az elhízással összefüggő 2-es típusú cukorbetegség egy lehetséges terápiás célpontjának alapjául szolgálhatnak.

Az új tanulmány nullhipotézise a makrofágokkal, vagyis az elhalt sejteket eltávolító és a szöveteket javító immunsejtekkel kapcsolatos. A zsírszöveti makrofágok (ATM; adipose tissue macrophages) tartják egészségesen és normálisan működőképes állapotban a zsírszövetet, vagyis a testzsírt. Miközben alapvető feladataikat végzik, az ATM-ek olyan apró vezikulumokat választanak ki, amelyek fontos szignálmolekulákat tartalmaznak. Korábbi tanulmányok eredményei már azt sugallták, hogy a normális ATM-funkciók megőrzése segíthet megelőzni az elhízással összefüggő anyagcsere-betegségeket, de a mögöttes mechanizmusokat nem sikerült kellő mélységben feltárni.

A mostani vizsgálat kulcsszereplője egy mikro-RNS, azaz egy kis méretű, nem kódoló RNS-molekula, amely a génexpresszió bizonyos aspektusainak szabályozásáért felelős: a miR-6236. A kutatók egy preklinikai állatmodell segítségével vizsgálták ennek a molekulának a működését, és azt, hogy miként segít az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség egyes káros hatásainak sejtszintű semlegesítésében.

“Ezt a bizonyos mikro-RNS-t korábban sajnos rosszul írták le, de két preklinikai egérmodell és az anyagcsere-betegség kockázatának kitett emberek kiterjedt adatbázisának elemzése révén sikerült megerősítenünk, hogy kulcsszerepet játszik az inzulinszignalizáció szabályozásában” - nyilatkozta a tanulmány első szerzője, Dr. David A. Hill.

A tanulmány kimutatta, hogy a miR-6236-ot az ATM-ek választják ki elhízás esetén. Amikor a molekulát egy preklinikai egérmodellben eltávolították, számos negatív hatást figyeltek meg, többek között zsírszöveti inzulinrezisztenciát, hiperglikémiát, hiperinzulinémiát és hiperlipidémiát. A kutatók megállapították, hogy a miR-6236 a PTEN szuppressziója révén javítja az inzulinérzékenységet (a PTEN egy olyan gén, amelyet korábbi tanulmányok az elhízással és a 2-es típusú cukorbetegséggel hoztak összefüggésbe).

Emberi mintákban a kutatók azt találták, hogy a miR-6236 a leginkább kimutatható mikro-RNS-ek közé tartozott az elhízott betegek szérumában. Úgy gondolják, hogy az ATM-ek az elhízás során választják ki a miR-6236-ot, hogy javítsák az inzulinérzékenységet és csökkentsék a hiperglikémia és a glükózintolerancia kockázatát, így ezen molekula alacsony szintje azt jelezheti, hogy a betegeknél megnövekedett a cukorbetegség kockázata.

“Ezen eredmények birtokában néhány év múlva eljuthatunk a szintetikus mikro-RNS-ek fejlesztéséig, és a miR-6236 nagyon ígéretes tulajdonságokkal rendelkezik ahhoz, hogy új terápiás módszerként alkalmazzák az inzulinérzékenység javítására és a hiperglikémia csökkentésére” - összegzett.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Researchers discover molecule's ability to suppress negative effects of type 2 diabetes, obesity

Myeloid-derived miR-6236 potentiates adipocyte insulin signaling and prevents hyperglycemia during obesity

Irodalmi hivatkozás:

Bam D. Paneru et al, Myeloid-derived miR-6236 potentiates adipocyte insulin signaling and prevents hyperglycemia during obesity, Nature Communications (2024). DOI: 10.1038/s41467-024-49632-z