A legalább egy szívműtétet igénylő veleszületett szívrendellenességben szenvedő gyermekek szülei között nagyobbak a mentális problémák, ezen belül leginkább a poszttraumás stressz betegség, valamint a szorongás és depresszió kockázata.

 

   FŐ SZEMPONTOK   1. Az újszülött megtekintésekor észlelhető a cyanosis, de hasonlóan fontos a diszmorfiás jellegzetességek felismerése is. A prekordiális pulzáció értékelése ugyanolyan fontos, mint a szív meghallgatása.   2. A gyermekkardiológusi vizsgálatra szoruló újszülötteknél rendszerint előfordul a következő négy tünet valamelyike: 1) tünetmentes szívzörej; 2) cyanosis (gyakran zörej nélkül); 3) fokozatosan súlyosbodó szívelégtelenség tünetei; illetve 4) katasztrofális szívelégtelenség és sokk.   3. A tünetmentes újszülötteknél észlelhető zörejt okozhatja billentyűregurgitáció, illetve a nagy erekben turbulenciát okozó eltérés, melyek együtt is előfordulhatnak.  4. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a szérumban a B-típusú natriuretikus peptid (BNP) szintje segítheti a klinikust a tachypnoe és a szívelégtelenség pulmonális és fertőzéses okainak elkülönítésében.  5. A ductus-dependens balszívfél-rendellenességek sajnos gyakran csak a szülészeti osztályról történő hazabocsátást követően jelentkeznek. A ductus arteriosus összehúzódása és záródása a szisztémás véráramlás csökkenését, oliguriát, acidosist, tüdő-oedemát és szívelégtelenséget okoz.   Bevezetés  Gyermekkorban gyakorlatilag bármikor fény derülhet súlyos veleszületett szívbetegségre (CHD, congenital heart disease). Egyes formáit mindig felismerik már újszülöttkorban, míg más betegségeket csak csecsemőkorban azonosítanak. A prenatális ultrahangvizsgálat már a megszületés előtt kimutathatja a CHD-t, de az alapellátásban dolgozó orvos elengedhetetlen feladata azon újszülöttek felismerése, akiknél megszületéskor felmerül a szívbetegség gyanúja. Összefoglalónk azokkal a formákkal foglalkozik, amelyek tünetei újszülöttkorban vagy korai csecsemőkorban jelentkeznek. A megszületéskor zajló mélyreható hemodinamikai átalakulás miatt a szívbetegségek klinikai jeleinek azonosítása olyan, mintha „mozgó célpontot” próbálnánk eltalálni. Noha a kardiológiai ultrahangvizsgálat gyakran kimutatja egy adott eltérés anatómiai jellegzetességeit, a fennálló patofiziológiai alapelvek ismerete révén a kezelőorvos a problémákat előre jelezheti, és jelentkezésükkor haladéktalanul kezelheti azokat.  

Esetismertetések 1. eset Egy tizenkét éves lány, akinek korábban több alkalommal jelentkezett szívdobogásérzése és kifáradáshoz kapcsolódó ájulása, úszás közben eszméletét vesztette. A közelben lévő testvére mentette ki a vízből. A lány azonnal magához tért, és a perfúziója is helyreállt. Családi kórtörténet említésre méltó eleme a lány bátyjának megmagyarázhatatlan hirtelen halála. A beteg fizikális vizsgálata nem igazolt eltérést. A mellkasröntgenlelet negatív volt, az EKG-vizsgálat azonban sinus ritmust és 0,52 s-os korrigált Q-T intervallumot jelzett. 2. eset Egy 16 éves tájfutó több alkalommal eszméletét veszítette. Minden alkalommal elkapták, mielőtt elesett volna, és rövid pihenés után folytathatta előző tevékenységét. Sem családi, sem egyéni kórelőzményében nem fordult elő jelentősebb betegség. A fizikális vizsgálat során sem találtak eltérést. A mellkasi röntgenfelvétel ép viszonyokat igazolt, és az EKG-vizsgálat is normálisnak megfelelő görbét adott, míg a billenőasztalos vizsgálat során nagyfokú bradycardia, valamint vérnyomáseséssel kísért, syncope közeli állapot jelentkezett. A betegnek fokozott folyadékfogyasztást és edzés előtt sótabletták szedését javasolták. Az ájulásos epizódok a kezelést követően nem ismétlődtek többé. Áttekintés A gyermekgyógyász gyakran találja szemben magát szívdobogásérzés és ájulás panaszaival, melyek többnyire jóindulatúak, de súlyos kardiális események előjelei is lehetnek. Ezen események legtragikusabb következménye agykárosodás vagy hirtelen szívhalál is lehet. Ezért fontos megkülönböztetni az ájulás és palpitatio viszonylag jóindulatú formáit azoktól a típusoktól, melyek gyakrabban társulnak hirtelen szívhalálhoz.