A súlyos szívbetegségben szenvedő gyermekek szülei traumatizáltak
A legalább egy szívműtétet igénylő veleszületett szívrendellenességben szenvedő gyermekek szülei között nagyobbak a mentális problémák, ezen belül leginkább a poszttraumás stressz betegség, valamint a szorongás és depresszió kockázata.
Ismert tény, hogy a mentális zavarok hosszabb távon kognitív, általános egészségi és magatartási problémákhoz vezethetnek. A Journal of American Heart című lapban most megjelent tanulmány szerzői idevágó vizsgálatok adatait elemezték 10 országból.
A kritikus súlyosságú kongenitális szívbetegségben szenvedő gyermekek szülei körében az alábbi megfigyeléseket tették:
Az ilyen gyermeket nevelő szülők körében akár a 30 százalékot is elérheti azok aránya, akiknek tünetei kielégítik a poszttraumás stressz betegség (PTSD, post traumatic stress disorder) kritériumait, és közülük több mint 80 százaléknál jelentős traumatizációs tünetek állnak fenn. Huszonöt és 50 százalék közötti arányban észlelhető jelentős szorongás és/vagy depresszió, míg 30−80 százalékban súlyos pszichológiai distressz áll fenn.
Ezzel szemben az egyesült államokbeli átlagpopulációban a PTSD prevalenciája 3,5 százalék, és az utóbbi időben 18 százalék elégítette ki a szorongásos zavar, míg 9,5 százalék a hangulatzavar kritériumait.
A szerzők úgy látják, hogy mostani kutatásukkal megtették az első lépést afelé, hogy nagyobb figyelmet kapjon a szülők eddig elhanyagolt eme csoportja, akiknek mentális egészségét gyakran próbára teszi az orvosi vizitekkel, kardiológiai beavatkozásokkal, hosszas kórházi tartózkodásokkal, táplálási nehézségekkel és súlyos légúti problémákkal összefüggő stresszhelyzet – ennek minden anyagi, lelki és családi vonzatával együtt.
Sarah Woolf-King, a New York-i Syracuse Egyetem pszichológus adjunktusa szerint kezelés nélkül a problémák tartósan fennállnak, és akár még évekkel a műtét után is akadályozzák a szülőket abban, hogy megfelelően gondoskodjanak gyermekükről: „A szülők extra támogatást és mentális terápiát igényelnek, olyat, ami hatásos és elérhető. Ehhez mi azt javasoljuk, hogy a mentális szűrés és terápia kerüljön be a gyermekkardiológiai ellátásba. Az e szülőkkel kapcsolatba kerülő egészségügyi szakembereknek alapvető a felelősségük abban, hogy a szülők hozzájussanak a megfelelő ellátáshoz.”
A fent vázolt integrált modell más szakterületeken már elfogadottabb, gondoljunk csak a gyermekonkológiára, ahol a mentális ellátást rutin módon biztosítják a rákbeteg gyermekek szülei számára.
A kongenitális szívrendellenességek a leggyakoribb veleszületett defektusoknak számítanak az Egyesült Államokban, évente csaknem 40 ezer ilyen csecsemő születik, 25 százalékuk olyan kritikus kongenitális kardiológiai rendellenességgel, melyek korrigálása - a Centers for Disease Control adatai szerint- már az első életévben egy vagy több szívműtétet tesz szükségessé.
A vizsgálat vezetője személyes tapasztalatait és érintetségét is megosztja az olvasókkal: most 4 éves gyermeke kongenitális szívfejlődési rendellenességgel jött a világra, ezért már 9 hetes korában nyitott szívműtétet kellett nála végezni: „Ez volt életem legmagányosabb és legrettenetesebb időszaka” – emlékszik vissza Woolf-King.
A közlemény szerzői kiemelik, hogy a probléma aránytalanul nagyobb súllyal érinti az anyákat, mint az apákat. „Nem pontosan tudjuk, hogy ez miért van így, de feltehetőleg közrejátszik benne az is, hogy az első műtétre általában már a posztpartum időszakban sor kerül, amikor az anyák még fokozottan ki vannak téve a mentális problémák kockázatának, illetve a beteg gyermek ellátásának és gondozásának terhe aránytalanul nagyobb mértékben az anyára hárul” – írják a szerzők.
