A nem szuicidális önsértés (NSSI) a saját test szándékos, öngyilkossági szándék nélküli, társadalmilag nem elfogadott károsítása, mely a DSM–5-ben önálló kategória. Az ELTE–SE Gyermekkori Pszichés Zavarok Kutatócsoport az NSSI megértésére és kezelésére fókuszál. Az NSSI leggyakrabban serdülőkorban kezdődik, prevalenciája 15–20%, populációs, klinikai mintákban akár 70%. Fő funkciói az érzelemszabályozás, önbüntetés és az interperszonális kommu­nikáció. Gyakran társul más pszichiátriai zavarokkal. Kezelése során a dialek­tikus viselkedés-, mentalizációalapú és áttételfókuszú terápiák hatékonyak.

Ismét egy pszichiátriai témájú számot tart a kezében (vagy éppen böngészik) az Olvasó. Szándékunk szerint olyan témá­kat szeretnénk körüljárni, amelyek fontosak és érdekesek lehetnek a nem pszichiáter olvasók számára is. Fontos tudnunk, hogy a pszichiátria változik: nemcsak a terápiák fejlődnek éppen olyan gyorsan, mint a me­dicina egyéb területein, hanem változik a pszichiátriai epidemiológia is: bizonyos kórformák gyakorisága csökken (ilyen például a klasszikus konverziós zavar), másoké nő, új, korábban ritkább patológiás visel­kedésformák válnak egyre gyakoribbá. A helyzet kedvezőtlen, mert a pszichiátriai zavarok száma, népegészségügyi jelentő­sége és társadalmi terhei egyaránt nőnek a XXI. században, sok kórkép esetén pedig gyakoribbak a súlyosabb lefolyású esetek. Mindez természetesen „átgyűrűzik” a társ­szakmákba is, ezért is fontos lehet bizonyos pszichiátriai zavarok legalább vázlatos is­merete az általános orvoslásban.

A túlsúly és az elhízás kialakulása, a következményes betegségek megjelenése világméretű, járványszerű terjedést mutat. Egészséges összetételű és energia­tudatos táplálkozással, rendszeres testmozgással a gyermekkortól kezdve kel­lene tennünk a kóros mennyiségű hasi zsír felhalmozódásának megelőzéséért. Túlsúly és elhízás esetén a metabolikus és kardiovaszkuláris fokozott rizikóál­lapot csökkentése érdekében legalább 5–10%-os testtömegcsökkentést kell elérni a megfelelő életmód-változtatásokkal. A ma rendelkezésre álló hatásos és biztonságos, a testtömegvesztést segítő gyógyszerek előnyös anyagcse­rehatásokkal és közvetlen szív- és érvédő tulajdonságokkal is rendelkeznek.

A gyermekek életkorhoz igazított oltási rendje a világ minden országában elfogadott gyakorlat, miközben a felnőtteknek ajánlott védőoltásokról számos országban létezik ugyan szakmai állásfoglalás, de az átoltottság még ezekben az államokban is messze alatta marad az optimálisnak. Ma­gyarország méltán lehet büszke a gyermekkori oltási rendre és annak vég­rehajtására, ám a felnőttek immunizációjával kapcsolatban messze nem ilyen jó a helyzet – annak ellenére, hogy évek óta létezik részletes, egyéni sajátosságokhoz és az egyes komorbiditásokhoz igazodó szakmai ajánlás, mely az egyes élethelyzetekben és egyes munkakörökhöz kötötten ajánlott védőoltásokat, továbbá a különböző betegségek esetén ajánlott oltásokat tekinti át, kitérve azokra a vélt ellenjavallatokra is, amelyek a jobb átoltott­ság akadályait képezhetik.

Az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a rákbetegség szinkron terjedése fel­veti ezen népbetegségek metabolikus és genetikai összefüggéseit, amelyek igazolása elősegítheti a közös terápiás támadáspontok felismerését, és metabolikusan-molekulárisan összehangolt, személyre szabott, kombinált kezelések tervezését.

Az ülőmunka még akkor is rossz hatással van a csontok egészségére, ha valaki sportol, ám már napi 30 perc sétának is jótékony hatása van.

Egy új tanulmány szerint az emberi agysejtek evolúciója összefüggésben állhat az autizmussal és a neurodiverzitással.

A korai gyermekkorban diagnosztizált autizmus genetikailag és lefolyásában is eltér a későbbi életszakaszban azonosított autizmustól, ami megkérdőjelezi azt a felfogást, hogy ez a neurológiai zavar egyetlen, egységes rendellenesség.

Az orvosok és kutatók továbbra is foglalkoznak az autizmus eredetével kapcsolatos, bizonyítatlan és cáfolt állításokkal – legfőképpen azzal, hogy a vakcinák és a szülés előtti acetaminophen-használat növelheti a rendellenesség kockázatát.

A rendkívül ritka, genetikai eredetű, gyógyíthatatlan betegség kutatásában most először sikerült megfelelőnek tűnő gyógyszercélpontot azonosítani.