Új eszköz beszédzavarok korai felismerésére

A Melbourne székhelyű Murdoch Children's Research Institute (MCRI) kutatócsoportja olyan új értékelési módszert fejlesztett ki, amely segít azonosítani azokat a gyermekeket, akiknél fennáll a beszédzavar, beszédhiba kialakulásának kockázata. Ez csökkentheti a felesleges terápiás beutalásokat azoknál, akiknél a gyakori, fejlődési eredetű beszédhibák maguktól rendeződnek. Az Archives of Disease in Childhood folyóiratban leírt módszer olyan figyelmeztető jeleket határoz meg, amelyek iránymutatást adnak a beszédterápiára történő beutaláshoz. A kutatás egyúttal több mint húsz év után először igazolta, hogy a beszédhibák gyakoriak, és hatéves korig jelentős egyéni eltéréseket mutatnak.

A vizsgálatba 1179, két és tizenkét év közötti gyermeket vontak be Victoria és Új‑Dél‑Wales oktatási intézményeiből. Képzett logopédusok tablet segítségével mutattak képeket kisgyermekeknek, akiknek meg kellett nevezniük, hogy mit látnak a képen (helikopter, béka, elefánt stb.). Az eredmények szerint a fejlődési eredetű beszédhibák rendkívül gyakoriak a két és hat év közötti korosztályban, ugyanakkor hét éves korára a gyermekek 90%-a már képes minden hangot helyesen képezni. Nyolc és tizenkét éves kor között már csak kisebb eltérések voltak megfigyelhetők. A valódi beszédzavarra utaló hibák – például magánhangzó‑tévesztések, hangcserék (például “efelánt” kiejtése az “elefánt” szó helyett) vagy hangkeverések („bagoly” helyett “gagoly”) – a gyermekek kevesebb mint 10%-ánál fordultak elő.

A húsz évvel korábbi adatokkal összevetve kiderült, hogy bizonyos hangok elsajátítása lassabban történik, és egyes gyakori hibák később rendeződnek, mint korábban. Ugyanakkor a kutatók nem találtak arra utaló jelet, hogy húsz év alatt a gyermekek beszéde összességében rendezetlenebbé vált volna.

Angela Morgan professzor, az MCRI kutatója hangsúlyozta, hogy bár a beszédzavarok egyre nagyobb kihívást jelentenek a gyermekgyógyászatban, eddig kevés bizonyíték állt rendelkezésre a tartós problémák korai felismerésének támogatására. Mint mondta, a kutatás hiánya gyakran próbálkozásra épülő megközelítéshez vezet, ami a rendelkezésre álló erőforrások téves alkalmazását eredményezheti. Ezt tovább nehezíti, hogy több mint két évtizede nem jelentek meg hivatalos beszédfejlődési normák, miközben az új technológiák – például okoseszközök – hatása is vizsgálatra szorulna.

Daisy Shepherd, szintén az MCRI kutatója kiemelte, hogy a nagy mintán végzett, reprezentatív vizsgálat fontos, korszerű képet ad a gyermekek beszédfunkcióiról. Morgan professzor hozzátette, hogy az új értékelő eszköz segítségével kevesebb gyermek kerül majd indokolatlanul várólistára, és kevesebb erőforrás vész el olyan beszédhibák kezelésére, amelyek nagy valószínűséggel maguktól megszűnnének. A kutatók szerint sok kisgyermek küzd a beszéd elsajátításával, ami magyarázza, hogy a családok miért fordulnak gyakran logopédushoz már az óvodás években. Az adatok arra is utalnak, hogy a beszédfejlődés lassabban zajlik, és a gyakori hibák tovább maradnak fenn, mint a korábbi generációk esetében. Az új eszköz lehetővé teszi, hogy az adott korcsoporton belül azonosítsák azokat a gyermekeket, akik a legnagyobb nehézségekkel küzdenek, és így pontosabbá válik a beszédzavarra utaló jelek felismerése és a megfelelő szakemberhez irányítás.

A tanulmány egy kilencéves kislány, Isla történetét is bemutatja, aki gyermekkori beszédapraxiával él – ez egy ritka beszédzavar, amelyben az agy nehezen tervezi meg és hangolja össze a beszédhez szükséges izommozgásokat. Édesanyja elmondta, hogy Isla már kétéves kora körül logopédiai vizsgálatra került, mivel nem teljesítette a korai fejlődési mérföldköveket. A kislány beszéde késve indult, kezdetben nem gagyogott, és nehézséget okozott számára a hangok vagy szavak elkezdése és összekapcsolása. Bár gyorsan szakemberhez kerültek, így is négy hónapot kellett várniuk a terápiára. A kezelés azonban jelentős javulást hozott: Isla gondolatait világosan megfogalmazza, de a hangképzés időnként még kihívást jelent számára. A beszédzavar korábban erősen befolyásolta önbizalmát, és gyakran inkább gesztusokkal kommunikált, hogy megértesse magát. A terápia hatására azonban beszéde sokkal érthetőbbé vált, amit a család és a barátok is észrevettek.

Sheree szerint az MCRI által fejlesztett új eszköz óriási segítséget jelent majd a családoknak és az egészségügyi szakembereknek. Sok olyan gyermeket ismernek, akik beszédapraxiával élnek, mégsem jutottak időben megfelelő ellátáshoz, mert a háziorvosok gyakran úgy vélték, a gyermek majd „utoléri” társait.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Tool identifies children at risk of speech disorders

Irodalmi hivatkozás:

Red flags for speech impairment: who should we refer to speech therapy?, Archives of Disease in Childhood (2026). DOI: 10.1136/archdischild-2025-329279