Az időskori lipidcsökkentésnek igazodnia kell a beteg, a betegség és a gyógyszerek eseti jellemzőihez. 

A reumatoid artritisz terápiájában a biológiai kezelés forradalmi változásokat hozott az elmúlt 15 évben. A jelenleg hazánkban hozzáférhető 9 gyógyszer 4 különböző támadáspontra hat. A legelső célfehérje – a tumornekrózis faktor alfa (TNF-alfa) – gátlására több készítmény érhető el. Ezek monoklonális an­titestek (mAb-ok), illetve egy fúziós protein (Cept). A TNF-gátlók szabadalmi védettsége hamarosan lejár, ezért napirenden van a követő szerek piaci be­vezetése. Az ezzel kapcsolatos kérdések megvitatására szakértői kerekasztalt szerveztek Berlinben 2012 áprilisában. A referált cikk az itt elhangzott leglé­nyegesebb információkat foglalja össze.

A biológiai terápia áttörést jelentett az artritiszek kezelésében, de a növekvő betegszám és költség feltétlenül indokolja más, alternatív stratégiák, köztük a biohasonló termékek bevezetését. A biohasonló molekula a referenciakészítményével azonos hatékonyság és biztonságosság igazolása után, az orvos által indikált helyettesíthetőség elveinek megfelelően alkalmazható az ugyanolyan originális molekula helyett. A gyógyszercsoporton belüli automatikus patikai helyettesíthetőség szakmailag nem támogatható. A cikkben tárgyaljuk az indikációextrapoláció és az immunogenitás kérdéseit is.

Tisztelt Doktornő, Doktor Úr!

Örömmel tájékoztatjuk, hogy 2013. február 1-jétől az originális Keppra^® filmtablettánkkal mindenben megegyező saját generikumot hozunk forgalomba Levetiracetam UCB^® néven.

A gyógyszerek közfinanszírozására fordítható keretek szűkülése igazolja a biohasonló terápiák létjogosultságát. Elterjedésüknek gátat szab a terápiaváltás során esetleg fellépő immunogenicitási reakciótól, a terápiás hatás csökkenésétől való félelem, bár ezek incidenciájáról ma még kevés a jó minőségű tudományos bizonyíték. De novo betegek esetében a biosimilar készítmények segítségével javíthatjuk a betegek hozzáférését, illetve azonos kezelt betegszám esetén csökkenthetjük a terápiás költségeket. Az innovatív készítmények volumenkorlátai miatt ennek hazánkban a beteghozzáférés szempontjából kiemelt jelentősége van.

Eredetükből és molekulatömegükből fakadóan a biohasonló készítmények tulajdonságai lényegesen eltérnek a kémiai eredetű generikumokéitól. A cikk a biohasonló készítménykör közfinanszírozási szempontból lényeges jellemzőit elemzi. A minőség csorbulása nélkül a biohasonló monoklonális antitestek esetében 15–30% árelőnyre lehet számítani. Az orvos szakmai hozzájárulása nélkül nem történhet készítményváltás. A biohasonló gyógyszerek támogatásában egyensúlyban kell lenniük a klinikai, költségvetési és piaci szempontoknak. A generikus támogatási rendszerek differenciálásában terápiás területenként kell majd haladni, figyelembe véve az eltérő sajátosságokat. A finanszírozási szabályok kialakításában komolyabb szerephez kell jutniuk az ún. külső érintett csoportoknak (kezelőorvosok, betegszervezetek, gyógyszergyártók), bevonásukat transzparensen és hatékonyan kell megoldani.