Az akut/szubakut köhögés leggyakoribb oka a vírusfertőzés, amely álta­lában spontán elmúlik az egyébként egészséges embereknél. A krónikus köhögés (>8 hét) hátterében többnyire három alapvető ok áll: váladék­csorgás a garatban, asztma és asztmával társult szindrómák, valamint gastrooesophagealis refluxbetegség. Ha a tartós köhögési tünet oka meg­felelő diagnosztika után nem rendelhető egy adott betegséghez, akkor azt önálló betegségnek, krónikus idiopátiás köhögésnek nevezzük. Ha a célzott terápia javítja az alapbetegséget, de a köhögési tünet terápiás válasza az irányelvek szerinti kezelés ellenére is elmarad, akkor krónikus refrakter köhögésről beszélünk.

A West Virginia University kutatói az éghajlatváltozás és a levegőszennyezés tüdőbetegségekre gyakorolt hatásait elemző összefoglaló közleményt jelentettek meg a Chest folyóiratban.

A gyulladásos reumatológiai betegségek súlyos, intenzív osztályos keze­lést igénylő szervi tünetekhez vezethetnek. A közelgő szervi elégtelenség korai felismerése rendkívül fontos a kimenetel és a hosszú távú prognózis szempontjából. Ebben a cikkben az intenzív ellátásban számításba veendő szervi megnyilvánulásokat mutatjuk be, szem előtt tartva mind a kórismé­zést, mind pedig a terápiát.

A korai vírusellenes kezelés csökkentheti a súlyos és kritikus esetek előfordulását. Súlyos COVID-19-tüdőgyulladásban a lehető legkorábban fontolóra kell venni a kortikoszteroidok rövid távú alkalmazását a citokinkaszkád gátlására és a progresszió megelőzésére.

A fürdőkben szerzett tüdőbetegségek legtöbbször gondos anamnézisfelvétellel diagnosztizálhatók. Törekedni kell a betegségek megelőzésére, de ez nem a fürdők elkerülését, hanem a megfelelő higiénés szabályok betartását, a fürdők korrekt tisztítását jelenti. Terápiás célból a fürdők mel­lőzésén kívül adott esetben szóba jöhet oki terápia (pl. Mycobacterium avium intracellulare elleni kezelés) és kortikoszteroid is.

Az IPF célzott kezelésére 2017 óta Magyarországon már két készítmény is rendelkezésre áll: a pirfenidon és a nintedanib, melyek kijelölt centrumokban a betegeknek támogatással írhatók. Mindkét gyógyszer jelentősen lassítja a forszírozott vitálkapacitás csökkenését és ritkítja az általában fatális kimenetelű akut exacerbációk előfordulását. Az új diagnosztikai és terápiás eredmények fényében a nemzetközi IPF-irányelv megújítása várható a közeli jövőben.

A granulomatózus tüdőbetegségek hátterében leggyakrabban valamilyen fertőző betegség áll. A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a szóba jöhető kórokozók járványügyi tulajdonságait, a vizsgált személynél fennál­ló, megbetegedésre hajlamosító tényezőket és a patogének kimutatásával kapcsolatos nehézségeket. Jelen tanulmány sorra veszi a legfontosabb kórokozókat, valamint segíti a kezelőorvost a megfelelő mikrobiológiai és patológiai vizsgálatok kiválasztásában.

A krónikus köhögés meghatározása és elbírálása mostanáig többnyire csak szubjektív módszerek, így pl. kérdőívek és/vagy naplók segítségével történt. A szubjektív megítélés azonban ritkán egyezik az objektív mérési adatokkal, ezért törekedni kell arra, hogy objektív és szubjektív tényezők kombinációja alapján állíthassuk fel a krónikus köhögés kórisméjét és mo­nitorozhassuk az ettől szenvedő betegek gyógyszeres kezelését.

A gyógyszer indukálta intersticiális tüdőbetegségek (Drug Induced Interstitial Lung Disease – DI-ILD) az intersticiális tüdőbetegségek 3%-át okozza. Az mTOR-gátló everolimus nagyon hatékony orális készítmény az onkológiában, azonban gyakori (≥10%) mellékhatásai közé sorolják a gyógyszer indukálta pneumonitiszt (DI-ILD).

Minden gyakorló orvosnak jártasnak kell lennie a tüdőhallgatózás tudomá­nyában, mert a kórelőzménnyel együtt ez az alapja az első tüdőgyógyászati véleménynek. A különböző légzési és mellékzörejek egyértelmű azonosí­tása azonban nem mindig egyszerű – és figyelmet kell fordítani a nemzet­közileg elfogadott nómenklatúra használatára is.