A TMEM167A gén mutációi felelősek a hat hónapos életkor előtt megjelenő, örökletes eredetű cukorbetegség kialakulásáért.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) megfelelő kontrollja gyakran több szer egyidejű adását teszi szükségessé. A klinikai irányelvek többsége a metformint javasolja első monoterápiaként, a második vonalbeli kezelésre vonatkozóan azonban még nem született általános konszenzus. Az újabb terápiás lehetőségek képviselői a dipeptidil-peptidáz-4- (DPP-4) inhibitorok, melyek közül a sitagliptint használják a legszélesebb körben az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban.

Jelenleg a hasnyálmirigy-átültetésnek alárendelt szerepe van, a bariátriai sebészet azonban előtérbe került az elhízott cukorbetegek kezelésében, mert a jelentős test­súlycsökkentésen túl többnyire a diabétesz teljes vagy részleges remissziója is elérhe­tő vele. A bariátriai műtét a testsúlycsökkenés, a csökkent kalóriabevitel és bizonyos, a gyomor-bél traktusban képződő hormonok szintjének megváltoztatása révén az inzulinérzékenység javulását vonja maga után. A jelen közlemény a szerzők szelektív irodalmi kutatása és saját klinikai tapasztalatai alapján mutatja be és értékeli a gyakran elhízással társuló 2-es típusú diabétesz kezelésének sebészeti lehetőségeit.

Jelen lapszámban két, állandóan előtérben álló diabetológiai téma kerül terítékre. Az első munka, melyet Gyimesi András főorvos úr értő kommentárja követ, jól foglalja össze a belgyógyászok, diabetológusok, háziorvosok számára egy viszonylag új terápia hazai lehetőségeit, előnyeit, jelenlegi alkalmazhatóságát. A második cikket a Michigani Állami Egyetem családorvos és belgyógyász szakemberei írták.Megállapításaik nem mindenben egyeznek az uralkodó hazai nézetekkel, Kerényi Zsuzsa tanárnő részletes, a kritikát sem nélkülöző kommentárja egészíti ki hasznosan ezt a közleményt.