Bár a szívtumorok ritkák, elhelyezkedésük és változatos megjelenésük mi­att diagnosztizálásuk és terápiájuk jelentős kihívás. A képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált ezen elváltozások pontosabb megítélése, így sok esetben már a szövettani vizsgálatot megelőzően következtethetünk az eredetükre. Összefoglalónkban áttekintjük a szívtumorok leggyakoribb típusait, klinikai jellemzőit, diagnosztikáját és kezelési stratégiáját.

Az Oncoformer nevű eszköz egészségügyi adatokból és mellkasröntgen‑felvételekből tanul.

A nyaki artéria intima-media vastagsága (cIMT) a szív szerkezetének és működésének változásait jelzi, és összefügg a kardiovaszkuláris kimenetelekkel.

Egy új tanulmány szerint az időskori gyors járássebesség alacsonyabb kognitív károsodás kockázattal, lassabb kognitív hanyatlással és nagyobb hippokampusz-térfogattal jár együtt.

A zsigeri zsírszövet gyulladáskeltő fehérjéket termel, amelyek krónikus gyulladáshoz és metabolikus stresszhez vezetnek.

A mammográfia, a poligénes és klinikai kockázati mutatók kombinációja jóval pontosabban azonosítja az emlőrák kialakulásának leginkább kitett nőket, mint a korábbi módszerek.

A klórpromazin és prometazin kombinációjával kiváltott hipotermia csökkenti az agysérülések mértékét és jobb felépülést tesz lehetővé.

Idősebb felnőtteknél a traumás agysérülés (TBI) összefüggésbe hozható a stroke, a demencia, az epilepszia és a Parkinson-kór (PD) magasabb előfordulási arányával.

A közeli infravörös tartományú fény szórását használja a diffúz optikai tomográfia - használatával apró agyi vérzések is kimutathatók.

A kardiovaszkuláris kockázat jelenlegi becslése elsősorban a klasszikus rizikótényezőkön alapuló klinikai pontszámokra támaszkodik, ezek azon­ban csak mérsékelt pontossággal képesek megkülönböztetni a magas és alacsony kockázatú egyéneket. Az utóbbi években egyre nagyobb figyel­met kapott a koszorúér-meszesedés mértékét jelző koronáriakalcium-pontszám (CACS) és a koszorúér-CT-angiográfia (CCTA). Jelen közlemény célja, hogy összefoglalja a CACS alkalmazását a lipidszintcsökkentő és a trombocitaaggregáció-gátló terápiák során, továbbá megvizsgálja an­nak lehetőségét, hogy a CCTA a plakkterhelés és a plakkfenotípus részletes jellemzésével miként járulhat hozzá az ateroszklerózis elleni kezelések hatékonyságának monitorozásához.