Az apró partikulumok képesek toxikus vegyületeket, mikroorganizmusokat és antibiotikum‑rezisztenciát kódoló géneket szállítani.

A jövő vakcinái nemcsak a súlyos betegséget előzik meg, hanem már a legkorábbi szakaszban képesek megállítani a vírus terjedését.

A megközelítés általánosan alkalmazható lehet újonnan megjelenő vírusok elleni gyors oltóanyag-fejlesztésekhez.

A fertőzést okozó baktériumokat tartalmazó sejteket célozza az új adjuvánsokat alkalmazó kezelés.

A nanodiszkek makrofágok membránjaiból épülnek fel, így rendelkeznek azokkal a receptorokkal, amelyekkel a makrofágok felismerik és megtámadják a Candida-fertőzést.

Az egészségügyben kiterjedten alkalmazott műanyag eszközök és a mű­anyagbontásra képes környezeti baktériumok együttesen felvetik a kérdést: előfordulhatnak-e ilyen kórokozók a klinikumban is? Az alább ismertetett vizsgálatban egy olyan, sebváladékból izolált Pseudomonas aeruginosa törzset azonosítottak, mely a polikaprolakton (PCL) típusú műanyagot bontani képes enzimet termel, sőt, az így keletkező bomlástermékeket szénforrásként használja fel. A műanyagbontó képesség összefüggést mu­tatott a kórokozó biofilmképzésével és virulenciájával, így amellett, hogy a baktérium károsítja a műanyag eszközöket, nehezen kezelhető fertőzé­sekhez is vezethet.

Az elfertőződő sebek kémhatásának megváltozását érzékelve bocsát ki két hatóanyagot az új kötözőszer.

Sikerült 70 olyan hatóanyagot kiszűrni, amelyek megfelelő jelöltek lehetnek az első engedélyezett hantavírus-vakcina kidolgozásához.

A folyamatos, alacsony intenzitású ultrahang csökkenti a gyulladásos állapotot jelző markerek szintjét és elősegítheti a sérült ízületek gyógyulását.

A kutatók egy eddig nem ismert mechanizmust azonosítottak, amelyet „antitest‑irányított xenofágiának” (ADX) neveztek el.