Bár kezdetben enyhe kardioprotektív hatást mutatott, a 2 éves követés során mégsem kiderült, hogy a candesartan cilexetil (Atacand, AstraZeneca) mégsem javította a korai emlőrákban szenvedő betegekben a szív egészségét jelző markereket.

Az albuminúria/proteinúria tubulointersticiális károsodást okoz a vesében, így nefronvesztéshez vezet. Ezért a proteinúriát a vese „anginájának”, és mint ilyent, mindenképpen kezelendő elváltozásnak tartjuk. Kiemelt fon­tosságú a krónikus vesebetegség szempontjából nagy kockázatú betegek fehérje-/albuminvizelésének szűrése és erélyes kezelése. A kezelésben alap­vető a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátlása: az ezeken a táma­dáspontokon ható szerek csökkentik a proteinúriát, kombinációs kezelés esetén ez a hatásuk additív lehet. Nagy áttörést jelentett a diabéteszes vesebetegek kezelésében az SGLT2-gátlók és a GLP1-receptor-agonista liraglutid vesevédő és albuminúriát csökkentő hatásának kihasználása.

A gyógynövények ugyanúgy lehetnek többé vagy kevésbé hatásosak, mint a konvencionális medicina gyógyszerei, de ugyanúgy lehetnek mellék­hatásaik is. A gyógynövények hepatotoxicitásával kapcsolatos esetköz­lések száma viszonylag kicsi, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ilyen mellékhatásaik bizonyosan ritkák, hiszen sokan az orvosuk tudta nélkül szedik e szereket. Az irodalmi adatok szerint a nálunk is elterjedt gyógynövények közül különösen a csombormenta, a gamandor, a maté, a vérehulló fecskefű és a fekete nadálytő készítményeinek használatakor jelenthet a hepatotoxicitás komoly veszélyt.

Manapság béta-blokkoló alkalmazása nélkül nehezen képzelhető el a kardiovasz­kuláris betegségek kezelése. Az első generációba a nem szelektív, a másodikba a kardioszelektív, a harmadikba a vazodilatátor hatással kibővült szerek tartoznak. A modern béta-blokkolók közül a bisoprololt, carvedilolt, metoprolol-szukcinátot és a nebivololt forgalmazzák Magyarországon. A magasvérnyomás-betegség, a külön­féle szívritmuszavarok, a koszorúér-betegség egyes formái és a szisztolés funkció­zavarral járó szívelégtelenség tartoznak vezető – kardiológiai – indikációs körükbe. A gyógyszerválasztás nem a generációs beosztás, hanem csak a meglévő bizonyí­tékok alapján lehetséges.

Az NSAID-ok fő javallatai a gyulladásos és degeneratív ízületi betegségekben jelentkező fájdalmak, a sérülések utáni fájdalmas duzzanatok és gyulladások, a daganatos eredetű fájdalmak mérséklése, valamint a láz és az akut fájdalmak csillapítása. A coxibok indikációja jelenleg a gyulladásos és degeneratív ízületi betegségekben, valamint köszvényben jelentkezô fájdalmakra korlátozódik. Alkalmazásukat elsősorban a nemkívánatos gasztrointesztinális és kardiovaszkuláris hatásaik, a más gyógyszerekkel való kölcsönhatásaik korlátozzák. Ezekről ad aktuális áttekintést a cikk.

A szerzők áttekintik az egy és a két trombocitagátlót szedő betegek gasztroprotektív gyógyszerelésének irodalmát. Nincsenek egyértelmű bizonyítékok arra, hogy a protonpumpagátlók jelentősen rontanák a clopidogrel hatásosságát, de a két gyógyszer szedésének időbeli elkülönítése hasznos lehet.