Az emlődaganatok sebészi kezelése folyamatos változáson megy keresztül, előtérbe helyezve az egyre kevésbé radikális megoldásokat, valamint az onkoplasztikai technikákat a jobb gyógyulási és esztétikai eredmények reményében. Az alábbiakban a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencia legfrissebb nemzetközi tanulmányokra és szakértői javaslatokra alapozott, az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásai olvashatók.
A nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) szerek nélkülözhetetlenek a mozgásszervi betegségek kezelésében. Az NSAID szerek alkalmazása azonban a tápcsatorna nyálkahártyájának károsodásával, beleértve peptikus fekélybetegség képződésével és szövődményeinek kialakulásával járhat. A mellékhatások és szövődmények megelőzése során a gasztrointesztinális kockázati tényezők mellett elsősorban a kardiovaszkuláris kockázatot is figyelembe kell venni. A hatékony gastroprotectiót illetően jelenleg nem áll rendelkezésre naprakész hazai útmutató vagy ajánlás. A közlemény a legújabb evidenciák tükrében, gasztroenterológus és reumatológus szakértők multidiszciplináris konszenzusa alapján összefoglalja az NSAID-kezeléssel kapcsolatos legfontosabb útmutatásokat.
A gyomor-bél rendszert érintő egyes daganatos megbetegedések prognózisa nagyon rossz. Szűréssel elsősorban a béldaganatok kialakulását lehet hatásosan megelőzni, így ezek a szűrővizsgálatok kiemelten fontosak.
A géntoxikológia azokat a DNS szintjén bekövetkező változásokat foglalja magába, amelyek a nukleinsavak szerkezetének megváltozásához, mutációkhoz vezetnek. Amennyiben a mutációk sorozata olyan változásokat okoz, hogy azok a sejt túlélését ugyan nem befolyásolják, de károsíthatják a fiziológiás kontrollmechanizmusokat, és a mutáns sejt függetlenedik a környezetétől, karcinogenezisről beszélünk. A géntoxikológia és a karcinogenezis folyamata nem azonos, de szorosan összefügg egymással.
Az összefoglaló a leggyakoribb, keratinocita eredetű bőrdaganatok és a melanóma kezelésében az utóbbi években bevezetett, törzskönyvezett, illetve pozitív I–III. fázisú klinikai vizsgálati eredményekkel rendelkező gyógyszereket tekinti át.
Az Orvostovábbképző Szemle májusi számának szimpóziuma a tápcsatornai betegségeiről szól. Az első cikkben a Barrett-nyelőcső gyakori kérdéseiről, a másodikban a cöliákia diagnózisáról és kezeléséről, míg a harmadikban az eozinofil nyelőcsőgyulladásról olvashatnak.
A tuberkulózis ma is az egyik legfontosabb fertőző betegség világszerte és növekszik a gyógyszerrezisztens tuberkulózisok száma is. A multirezisztens M. tuberculosis okozta fertőzések a ma rendelkezésre álló gyógyszerekkel nehezen és drágán kezelhetők. Az interferon-g-tesztek specifikusabbá tették a látens M. tuberculosis fertőzés diagnózisát, de nem segítik az aktív tuberkulózis igazolását.
A klinikai vizsgálatok kedvező eredményei ellenére az emlőrák kemo-prevenciója továbbra sem elterjedt. Az USA-ban magas kockázatú, 55 év alatti nőknél esetén matematikai modellezéssel azt találták, hogy a tamoxifen prevencióval 1000 betegenként évi 9 emlőrákos halálozás és 29 emlőrákos megbetegedés előzhető meg.
A petefészekrák a női daganatos betegségek mindössze 3%-át teszi ki, de a női daganatos halálozás ötödik leggyakoribb oka a tüdő-, az emlő-, a colorectalis és a hasnyálmirigyrák után. Az utóbbi két évtizedben alig csökkent a betegség előfordulása, és a halálozási arány is lényegében változatlan maradt.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.