A COVID időszak után, 2022-től világszerte jelentős mértékben nőtt a tu­berkulózissal diagnosztizált és kezelt betegek száma. Ez alól Magyaror­szág sem kivétel, de ennek ellenére is, Magyarország megnyugtató jár­ványügyi mutatókkal rendelkezik. Azonban az utóbbi 3-4 év tanulsága az, hogy a szakmai éberség nem csökkenhet egyetlen fertőző betegség esetén sem. Ez folyamatos monitorizálást, adatfeldolgozást igényel, odafigyelést a tbc megbetegedés kialakulása szempontjából magas kockázati csoport­ba tartozókra, a gyors molekuláris vizsgálatok széleskörű alkalmazására, az antituberkulotikus gyógyszerek biztosítására, a betegségről történő tájékoztatásra.

Azt kutatták, mi a legmegfelelőbb stratégia a thrombózisok megelőzésére a nagy csípő-, vagy térdízületi helyreállító műtétek után.

A gyomor-bél rendszert érintő egyes daganatos megbetegedések prog­nózisa nagyon rossz. Szűréssel elsősorban a béldaganatok kialakulását lehet hatásosan megelőzni, így ezek a szűrővizsgálatok kiemelten fon­tosak. 

Magyarországon a tuberkulózis mint népegészségügyi probléma meg­szűnt, azonban a betegség még nem tűnt el, fontos a korai diagnózis, a korai rezisztencia és a megfelelő kezelés. 

A mindennapi döntéshozatalban egyre nagyobb szerepet játszanak a „be­tegágy melletti” orvosi laboratóriumi eljárások („point-of-care testing”, POCT). A már elterjedt módszerek (pl. cukor vagy fehérje kimutatása a vi­zeletben) mellett egyre gyakrabban alkalmazzuk az újszerű egykazettás technikákat (gyors diagnosztikus teszt, RDT). A gyors és megbízható kórismézés az infektológiában is lehetővé teszi a célzott terápia kiválasztását. Az olyan teszteljárások, mint az otthoni HIV-teszt, igen fontosak lehetnek a betegek számára. A szenzitivitás és a specificitás technikai korlátai, a min­ta megfelelő kezelése változatlanul kihívást jelentenek. Minden vizsgálati eredményt klinikailag tapasztalt orvosnak kell értékelnie.

Egy 28 éves férfi néhány napja fennálló láz, hasmenés, testszerte jelentkező fájdalom és hányás panaszával fordult orvosához. Vizelete kevés és zavaros volt. Tünetei egy héttel az után kezdődtek, hogy hazatért Puerto Ricóból. Felesége ugyancsak hasonló tüneteket tapasztalt, melyek maguktól elmúltak. Az utazás alatt érte őket néhány szúnyogcsípés, fü­rödtek a helyi folyóban, és helyi ételeket fogyasztottak.

BEVEZETÉS
A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) a leggyakoribb nem Hodgkin lymphoma (NHL), mely az összes e csoportba tartozó lymphomás esetek mintegy 30–40%-át teszi ki. Bár a kezelés arany standardját képező R-CHOP (rituximab és ciklofoszfamid, doxorubicin, vincristin és prednizolon) séma mellett a betegek zöménél tartós gyógyulás érhető el, az összes eset 10–15%-ában találkozhatunk primer refrakter betegséggel, míg a betegek egy további 20–30%-ánál relapszus alakul ki. Az R-CHOP kezelésre nem reagáló betegek terápiás kilátásai kedvezőtlenek, bár a betegek egy része középdózisú kemoterápiával és azt követő autológ hematopoetikus transzplantációval meggyógyítható.

Az utazókra leselkedő egészségügyi veszélyek számtalan egyéni és általá­nos tényezőtől függenek, de alapvetően az utazás jellege, a kint tartózkodás hossza és az utazó általános egészségi állapota határozzák meg a rizikót. Általánosságban 6–8 héttel az utazás megkezdése előtt érdemes oltási tanácsadót vagy trópusi betegségekkel foglalkozó szakembert felkeresni a megfelelő oltások beadatása és a gyógyszeres kemoprofilaxis megbeszé­lése érdekében. A trópusi utazás előtti tanácsadás kiterjed a biztonságos étel- és italfogyasztásra, a balesetek és a napégés megakadályozására, a rovarcsípések elleni intézkedésekre.

Az afrikai önkéntes USA békehadtest tagjai között azt vizsgálták, hogy a maláriaellenes kemoprofilaxissal kapcsolatos tudás, attitűd, és gyakorlati tapasztalat mennyiben befolyásolja a gyógyszerszedést. 

A posztexpozíciós profilaxis (PEP) csökkenti a megbetegedés és a másodlagos ter­jedés kockázatát sokféle mikrobiális patogénnel történt expozíció után. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) és az Advisory Committee on Immunization Practices (ACIP) irányelveket tett közzé a PEP helyes alkalmazásáról a vérrel terjedő patogénekre, a levegőn át, cseppfertőzéssel vagy közvetlen kontaktussal terjedő mikroorganizmusokra és a traumás sérüléseket követő fertőzésekre vonat­kozóan. A cikk áttekinti az irányelveket és alkalmazásuk gyakorlati szempontjait.