A Pathlight nevű eljárás rendkívül kis mennyiségű tumoreredetű DNS-t is nagy pontossággal képes azonosítani a vérben.

A csontsűrűség és a halálozási arány közötti összefüggés arra utal, hogy a csontásványianyag-sűrűség fontos prognosztikai biomarker lehet a szervezet általános egészségi állapotának megítélésében.

A bélmikrobiom összetétele nagy pontossággal képes megjósolni a bőrdaganat kiújulásának valószínűségét.

A PathogenFinder2 modell a genom vizsgálata alapján képes a kórokozó baktériumok azonosítására.

A PRONTO klinikai vizsgálatban a PCT-alapú kezelés 17%-kal csökkentette a szepszis miatti halálozás arányát.

A fázis IIb PARADIGM klinikai vizsgálat biztató eredményeket hozott az amiotrófiás laterálszklerózis terápiájában.

Transzfúziódependens, alacsonyabb kockázatú mielodiszpláziás szindró­mában (MDS) az eritropoézist stimuláló szerek (ESA) hatékonysága korlá­tozott. Korábban a COMMANDS vizsgálat igazolta, hogy a luspatercepttel nagyobb arányban lehet elérni legalább 12 hetes transzfúziómentességet ebben a betegcsoportban, mint az epoetin alfával. A vizsgálat hosszabb távú elemzése alátámasztotta, hogy a terápiás válasz tartós és a vizsgált alcsoportokban is fennáll, így transzfúziódependens, ESA-naiv, alacsonyabb kockázatú MDS-ben a luspatercept lehet a választandó kezelés.

Az ADAPT-Sepsis vizsgálat eredményei szerint a prokalcitonin szintje a CRP-nél pontosabban jelezheti az antibiotikum-kezelés abbahagyásának lehetséges időpontját.

A lokálisan előrehaladott vagy áttétes uroteliális karcinóma kezelé­se első vonalban évtizedek óta platinaalapú kemoterápiával történik, mérsékelt eredményességgel. Fázis 3 vizsgálati eredmények szerint az enfortumab vedotin, egy nektin-4-ellenes antitest-gyógyszer konjugátum a pembrolizumabbal kombinálva jelentősen (majdnem kétszer) hosszabb progressziómentes túléléssel és össztúléléssel, valamint kedvezőbb válasz­aránnyal jár, mint a hagyományos kemoterápia, mellékhatásprofilja pedig a korábbi vizsgálatok eredményeinek megfelelőnek bizonyult.

Háromféle nevelési stílus, valamint a stressz, depresszió és szorongás közötti összefüggést vizsgálták iskoláskorú gyermekek körében.