Az FLT3 gén mutációi gyakoriak akut myeloid leukaemiában (AML), és nö­velik a relapszus, valamint a mortalitás kockázatát. Két típusú mutációt különböztethetünk meg: az AML-esetek mintegy negyedénél megjelenő FLT3-ITD és a ritkább FLT3-TKD mutációt. Az FLT3-mutáció szűrése elen­gedhetetlen része az AML diagnosztikájának, a célzott FLT3-gátlók pedig ma már alapvető fontosságúak a kórkép kezelésében.

Journal of Clinical Medicine, 2023. október

Rossz általános állapotú betegnél (KPS<50) multiplex agyi áttét esetén és/vagy effektív szisztémás kezelés hiányában (KPS<70) tüneti terápia preferálandó a teljes agyi besugárzás (WBRT) helyett. A WBRT megfontolandó nem limitált számú (>4) agyi metasztázis kezelésére a neurológiai tünetektől, az agyi metasztázisok méretétől, számától és elhelyezkedésétől, továbbá a szisztémás terápia fajtájától és elérhetőségétől és a beteg életkilátásától függően. Nem limitált számú agyi áttétes, >4 hónapos életkilátású betegnél, ha a szövettan nem kissejtes daganat és a lézió nem a hippokampuszban vagy a közelében található, hippokampuszmegőrző WBRT javasolt memantinnel vagy anélkül. A szimultán integrált dóziskiemelés logikus és támogatható elképzelés. Profilak­tikus koponyabesugárzás (PCI) továbbra is javasolt komplett remisszió esetén kissejtes tüdőrákban. A PCI-ben a hippo­kampusz megőrzésének szerepe egyelőre nem tisztázott. Magy Onkol 68:60-65, 2024

A hematológus szakorvosok munká­jának döntő részét a lymphoid és a myeloid rendszer betegségeinek gyó­gyításával való foglalatosság teszi ki. E te­vékenység az elmúlt két évtized terápiás vívmányainak köszönhetően sokkal ered­ményesebbé vált, ennek megfelelően ma már számos hematológiai betegségben a morbiditás és mortalitás fő tényezője nem a (komplett remisszióban lévő, kontrollált) hematológiai alapbetegség, hanem a kar­diovaszkuláris és a másodlagos daganatos megbetegedések. Ennek megfelelően ma már az orvoslás valamennyi szakágában felbukkanhatnak ezek a hematológiai be­tegek, „különlegességük” folytán gyakran terápiás nehézséget jelentenek. Jelen szim­póziumunknak is az a célja, hogy minden érdeklődőnek tájékozódó bepillantást nyújtson a terület fejlődésébe, az új gyógy­szerek és terápiás eljárások sajátosságai­ba, mellékhatásprofiljukba. 

A rezekábilis, nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC-ban) szenvedő betegeknél a neoadjuváns kemoterápiával együtt adagolt nivolumab kezelés szignifikánsan hosszabb eseménymentes túléléssel, jóval gyakoribb pathológiás komplett válasszal jár, mint az önmagában alkalmazott kemoterápia.

A szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek kezelése nem­zetközi ajánlások mentén történik. Az elmúlt 1,5 évben törzskönyvezték a voclosporint lupus nephritisben, valamint az anifrolumabot a betegség aktív formájában. Az aktív betegség kezelésére bevezetett első célzott te­rápiával, a belimumabbal több mint 10 éves tapasztalat gyűlt össze, illetve lupus nephritisben is törzskönyvi indikációt szerzett.

A myelodysplasiás szindróma (MDS) klinikai lefolyását tekintve igen heterogén betegség, melynek kezeléséhez nélkülözhetetlen a megfelelő rizikóbecslés. Az IPSS és az IPSS-R rendszerek alapján a betegek alacsony és magas kockázatú csoportokba sorolhatók, mely csoportosítás nagyban befolyásolja a további kezelést.

Újabb adatok bizonyítják, hogy rituximabbal nemcsak jobb hatást, korábban induló és hosszabb ideig tartó remissziót érünk el, de kevesebb a mellékhatás, csökken a remisszió utáni kiújulás kockázata is.  ráadásul olcsóbb is.

A nem melanoma típusú bőrrákok két leggyakoribb típusa a bazálsejtes és a cutan laphámsejtes carcinoma. Az esetek többségében a diagnózis felállítása egyszerű és a kezelés egy helyi érzéstelenítésben elvégzett sebészi beavatkozásból áll. 

A Covid-19-pandémia jelentős akadályok elé állította a rendszeres kórházi ellátást igénylő daganatos betegek kezelését, mivel körükben a koronavírus-fertőzés szignifikánsan megnöveli a súlyos, akár halálos kimenetelű szövődmények kialakulásának esélyét. Esetbemutatásunkban szereplő középkorú, disszeminált melanómás betegünknél több mint egy év pembrolizumabkezelést követően, immunmediált pankreatitisz alakult ki. Terápiaváltáskor a betegnél koronavírus- fertőzést diagnosztizáltak, ami közel egy hónapos kórházi kezeléssel és rehabilitációval járt, felfüggesztve így az aktív onkoterápiás kezelést. A szakszerű egészségügyi ellátásnak köszönhető, hogy a fertőzés okozta súlyos Covid-19-pneumóniából a betegünk sikeresen felgyógyult koronavírus elleni védőoltás hiányában is. A felépülést követően két Pfizer-BioNTech oltásban részesült 2021. augusztusban és szeptemberben, a kontroll CT-vizsgálaton csaknem komplett remisszió igazolódott. Tekintettel a beteg panaszmentességére és a két reziduális tüdőgócon kívüli tumormentességére, a továbbiakban obszerváltuk. A koronavírus elleni vakcináció elérhetővé válásával és alkalmazásával a fertőzésre fogékony immunszupprimált daganatos betegek infekciója megelőzhető, a túlélés sikeressége növelhető, és a hosszú távú szövődményráta bizonyítottan csökkenthető. Betegünk még a védőoltások bevezetése előtt került súlyos állapotba, de a szakszerű orvosi ellátásnak köszönhetően felépült.

Lokálisan előrehaladott cutan laphám-carcinoma (cSCC) alatt olyan megbetegedést értünk, melynél kimutatható áttét nincs, azonban a tumor különböző paraméterei az orvost terápiás nehézség elé állítják.