A felnőttkori primer központi idegrendszeri (KIR) tumorok családja rendkívül heterogén betegségcsoport, melynek komplex ellátásában a sebészeti és szisztémás kezelések mellett a modern külső sugárterápia (external beam radiation therapy, EBRT) kiemelt szerepet játszik. Ebben az összefog­laló cikkben áttekintést nyújtunk a leggyakoribb felnőttkori primer KIR tumorok esetén az EBRT-vel kapcsolatos kurrens indikációs területekről, diagnosztikai eljárásokról, a napi rutinban használható kontúrozási, tervezési és sugárkezelési technikákról, alkalmazásokról. Magy Onkol 68:37-50, 2024

Intervenciós radiológiai eljárásokat az onkológiai kezelések minden sza­kaszában használunk. A képalkotással irányított mintavételeken kívül szá­mos, képalkotással irányított intervenciós terápia is rendelkezésre áll. Ebben a cikkben a legfontosabb, már elterjedt módszerekről, különösen a transzar­tériás embolizációkról és a perkután ablációkról, valamint néhány új terápiás lehetőségről, például a nagy intenzitású fókuszált ultrahangról lesz szó.

Egy friss vizsgálat szerint az USÁ-ban a kezelőorvos gyakran nem veszi észre, illetve alábecsüli az emlődaganat miatt sugárkezelés alatt álló nőbetegnél kialakult toxicitásokat.

Ha a bőrrák kerül szóba, először talán mindenkinek a melanoma jut eszébe, holott a bőr hámjából kiinduló rosszindulatú daganatok, mint a basalioma és laphámrák jóval gyakoribbak. 

Az elmúlt időszakban jelentős fejlődés történt a prosztatarákos betegek ellátásában. A lokális betegségek kezelése a korábbi beavatkozásokhoz képest sokkal jobb terápiás válasszal és kevesebb mellékhatással jár, kö­szönhetően a laparoszkópos műtéti eljárásnak és a modern sugárkezelési lehetőségeknek. 

A protonbesugárzást végző centrumok száma világszerte egyre nő, annak ellenére, hogy a kezelésnek a konvencionális besugárzásokhoz képest vitatottak az előnyei.

A kérdés megválaszolása egyelőre várat magára, mert a legtöbb amerikai biztosító nem hajlandó finanszírozni az igen költséges proton besugárzásokat. 

A hepatocelluláris karcinóma (HCC) gyakori, rossz prognózisú daganatos betegség, melynek előfordulása folyamatosan nő. A megfelelő kezelés ki­választását számos tényező befolyásolja, köztük a májfunkció, a tumorok mérete és száma, illetve a portális hipertenzió vagy kísérő betegségek je­lenléte. A cikk áttekintést ad arról, hogy HCC esetében mely kuratív vagy palliatív kezelések jöhetnek szóba. 

Az agresszív B-sejtes limfómák első vonalbeli kezelése a stádiumtól és a kockázati tényezőktől függetlenül rituximabot, valamint cyclophosphamidot, adriamycint, vincristint és prednisolont tartalmazó polikemoterápia. A nagy nyirokcsomó-konglomerátum, illetve az extranodális szervérintettség konszolidációs sugárkezelést is indokolhat. A relabáló agresszív B-sejtes limfómás betegek közül csak azoknak van reális esélyük a hosszú távú túlélésre, akik sikeres mentő kezelést követően autológ vagy allogén őssejtátültetésben részesülnek. A többi beteget klinikai vizsgálatok keretében kell kezelni, illetve palliatív mono- vagy polikemoterápiában részesíteni.

Még a komplementer rákterápiát támogató amerikai Integratív Onkológiai Társaság is azt találta, hogy csak néhány kiegészítő gyógymódnak van bizonyított hatása és azoknak is csak a daganatos megbetegedések nyomán kialakuló – elsősorban pszichés –mellékhatások enyhítésében.