Az atópiás dermatitis (AD) – közismert nevén atópiás ekcéma – már csecsemő- és kisgyermekkorban is jelentős betegségteher. A közepesen súlyos vagy súlyos formában a gyulladt bőr, a kifejezett viszketés, a vakarózás, a következményes alvászavar a gyermek mindennapjait és a család életmi­nőségét is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Különösen fontos kérdés azoknak a gyermekeknek a kezelése, akiknél a lokális terápia önmagában nem biz­tosít megfelelő kontrollt. A referált vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy a 6 hónapos és 5 éves kor közötti, közepesen súlyos vagy súlyos AD-ben szenvedő gyermekek esetén a dupilumab hatásosságát és biztonsá­gosságát befolyásolja-e, ha a gyermekeknek egyéb 2-es típusú gyulladásos betegsége (pl. asthma bronchiale, rhinitis allergica, ételallergia) is van.

Egy ausztrál méhfaj propolisza új lehetőségeket kínál akár felszíni, akár mély sebek gyógyításában.

A pemphigus az autoimmun hólyagos betegségek közé tartozó krónikus bőrbetegség, mely a bőrt és a nyálkahártyát egyaránt érinti. Kezelésében jellemzően a kortikoszteroid a bázisterápia, de egyéb immunszuppresszív gyógyszereket is alkalmazunk. Gyakran találkozunk komoly kihívást jelen­tő, terápiarezisztens, súlyos esetekkel. A közleményben a szerző a Pécsi Tu­dományegyetem Klinikai Központ Bőr-, Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinikáján az utóbbi 12 évben gondozott pemphigusos betegek kezelési nehézségeit és az új terápiás lehetőségekkel elért eredményeket ismerteti.

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus polyarthritis klinikai képében je­lentkező betegség, melyben a krónikusan fennálló proinflammatorikus citokinterhelés, inadekvát D₃-vitamin-ellátottság, fizikai inaktivitás, másod­lagos sarcopenia, valamint a gyakran alkalmazott kortikoszteroid-terápia okozta csökkent csonttömeg akár a populáció 50%-ánál is fennállhat, 30%- nál pedig ez elérheti az osteoporosis mértékét. Emellett a törési rizikó, főleg a vertebrális, akár 3–5-ször gyakoribb lehet. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Reumatológiai és Immunológiai Klinika Kenézy Gyula Campusán a 2024. április és 2025. január közötti időszakban az RA-val gondozott be­tegeinkkel folytatott kutatásunk során azt vizsgáltuk, van-e különbség az RA-ban szenvedők és a korban és nemben illesztett RA-ban nem szenvedők között a csontdenzitás, a törési rizikó tekintetében, valamint a prevalens törések és elesések gyakoriságában. Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csontdenzitást, az elesési és prevalens törési gyakoriságot hogyan befolyásolják az RA betegségspecifikus jellegzetességei.

Ha a beteg egyre erősödő idegfájdalmat érez csuklójában és a kezében, ami zavarhatja a mindennapi tevékenységet, és akadályozhatja a munkavégzést, elsőként azt kell megállapítani, vajon kéztőalagút szindrómáról van-e szó.

Az obefazimod 50 mg-os napi egyszeri adagja hatékonynak bizonyult közepesen súlyos és súlyos aktív colitis ulcerosában szenvedő betegeknél.

A kéztőalagút-szindróma műtéti kezelése hosszú távon (több, mint 3 hónap)
valószínűleg némi klinikai javulást eredményez a csuklósínhez, rögzítéshez
képest, de úgy tűnik, hogy nem vezet a tünetek vagy a kézfunkció klinikailag
jelentős javulásához. Hasonlóképpen úgy tűnik, hogy a műtét hosszú
távon nem eredményez klinikailag jelentős javulást a kortikoszteroidinjekcióhoz
képest sem. Nem dönthető el egyértelműen, hogy a műtéti és
a nem sebészeti beavatkozások között van-e különbség a mellékhatások
tekintetében.¹ (Az ajánlás erőssége: B, inkonzisztens vagy korlátozott minőségű,
betegorientált bizonyíték.)

A cutan lupus erythematosusban (CLE) adott korai hidroxiklorokin (HCQ) kezelés 87%-kal csökkenti a betegség szisztémás lupus erythematosusba (SLE) való progresszió kockázatát.

Az autoimmun pancreatitis (AIP) a krónikus pancreatitis ritka formája, amely gyakran elzáródásos sárgaságként jelentkezik a pancreasban észlelhető térfoglaló terimével vagy anélkül. Szövettanilag limfocitás-plazmasejtes beszűrődés és fibrózis mutatható ki, valamint a szteroidra adott gyors terá­piás válasz jellemzi. Az AIP két fő típusa az 1-es vagy limfocitás-plazmocitás sclerotizáló pancreatitis (LPSP) és 2-es vagy idiopathiás ductuscentrikus pancreatitis (IDCP).

A közlemény átfogó képet kíván adni a szisztémás autoimmun betegségek, gyulladásos eredetű reumatológiai kórképek leggyakoribb belgyógyászati vonatkozásairól, melyekkel a szakma minden területén találkozhatunk, és kellő időben történő felismerésük jelentős szerepet játszik a betegek túlélésében.