Hidroxiklorokin prevenció CLE-ben
A cutan lupus erythematosusban (CLE) adott korai hidroxiklorokin (HCQ) kezelés 87%-kal csökkenti a betegség szisztémás lupus erythematosusba (SLE) való progresszió kockázatát.
Danielle Ba (Department of Dermatology, Tel Aviv University, Tel Aviv, Izrael.) és munkatársai autoimmun bőrbetegségekkel foglalkozó klinikájukon 286 egymást követő, izolált cutan lupus erythematosusban (CLE) szenvedő beteggel végeztek longitudinális kohorszvizsgálatot 2020 szeptembere és 2024 januárja között.
A betegek közül 186-an kaptak naponta kétszer 200 mg hidroxiklorokint (HCQ) önmagában vagy helyi kortikoszteroidokkal/kalcineurin-inhibitorokkal (TCS/TCI) kombinálva, 100-an pedig csak helyi kezelést (TCS/TCI).
Az elsődleges kimenetel az SLE progressziója volt, az European League Against Rheumatism/American College of Rheumatology 2019-es osztályozási kritériumai szerint. Az átlagos követési idő 7 év volt.
A Journal of the American Academy of Dermatology Február 25-i online című kiadásában megjelent cikkük szerint összességében 36 betegnél (12,6%) alakult ki SLE: 9 (4,8%) a HCQ-csoportban és 27 (27%) a helyi kortikoszteroid/kalcineurin-inhibitort kapó csoportban (P < 0,001).
Az SLE kialakulásának kockázata szignifikánsan alacsonyabb volt a HCQ-t kapó betegeknél, mint azoknál, akik csak helyi kortikoszteroid/kalcineurin-inhibitor terápiát kaptak (korrigált kockázati arány [HR], 0,061; P < 0,001). A HCQ korai alkalmazása az idő múlásával 87%-kal csökkentette az SLE kialakulásának kockázatát (HR, 0,13; 95% CI, 0,06-0,27; P < 0,001). A védőhatás krónikus CLE-ben szenvedő betegeknél, valamint férfiaknál és nőknél is megfigyelhető volt. Súlyos SLE-tüneteket 16 betegnél jelentettek; az előfordulási arány 2,2% volt a HCQ csoportban, szemben a 12%-kal a helyi terápiás csoportban (korrigált kockázati arány, 0,16; P = .003).
Az autoantitest-felhalmozódás szignifikánsan alacsonyabb szerokonverziós arányt mutatott a HCQ-csoportban az antinukleáris antitestek (P = 0,036), a Sjögren-szindrómával kapcsolatos A antigén elleni antitestek (P = 0,02), a B típusú Sjögren-szindróma elleni antitestek (P = 0,05), a kettős szálú DNS-antitestek (P =0,036), a Smith-ellenes antitestek (P =0,01) és az antiribonukleoprotein antitestek (P = 0,04) esetében.
„Eredményeink arra utalnak, hogy a HCQ korai beindítása CLE-ben szenvedő betegeknél mérsékelheti az SLE-be való progressziót; azonban szilárdabb vizsgálati tervekre, köztük randomizált, kontrollált vizsgálatokra van szükség ennek az összefüggésnek a megerősítésére” - írták a szerzők.
A tanulmány korlátai közé tartozott a megfigyeléses, nem randomizált tervezés és az, hogy a vizsgálat nem volt vak elrendezésű, és nem terjedt ki a szisztémás klinikai manifesztáció nélküli CLE-ben szenvedő betegekre.
Forrás:
