A sclerosis multiplex egy demielinizációval és az azt követő axonvesztéssel járó, krónikus autoimmun betegség, amelynek kezelésére ugyan több be­tegségmódosító terápia is rendelkezésünkre áll, a kórkép azonban továbbra sem gyógyítható. A betegség patofiziológiájának pontosabb megismeré­sével egyre több terápiás célpont és kezelési lehetőség leírására került sor, köztük a T- és B-sejteket, mikrogliát, ferroptózist és a bélmikrobiomot célzó farmakológiai, sejtalapú és életmódot érintő kezelésekére is. Az alábbi­akban a már elérhető és a még vizsgálat alatt álló terápiás lehetőségeket foglaljuk össze.

A D-vitamin-hiányt világszerte magas előfordulási gyakorisága és a mozgás­szervi egészséget érintő negatív klinikai következményei miatt közegészségügyi problémának tekintik. Ebben az irodalmi áttekintésben a szerzők a napi 2000 nemzetközi egység (NE) (50 μg) D3-vitamin pótlása melletti tudományos bizonyítékokat vitatják meg, kitekintve a vitaminpótlás biz­tonságosságára és néhány olyan kivételes esetre, amelyre az orvosoknak ajánlott különös figyelmet fordítaniuk.

Számos PSMA-alapú nyomjelzőt használnak a prosztatarák diagnosztikai
képalkotására, de hiányzik a több ligandum átfogó összehasonlítása. E vizsgálat
célja az volt, hogy összevesse a fiziológiás csontfelvételt és a PSMAnyomjelző
felvételét az általánosan ajánlott referenciarégiókban három
különböző PSMA-ligandummal, prosztatarákos betegekben.

A vérnyomás, valamint a folyadék- és elektrolitegyensúly szabályozásában
kulcsfontosságú szerepet játszó renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer
hosszan tartó túlműködése vérnyomás emelkedést, hipertóniát, valamint
egyéb kardiovaszkuláris rendellenességeket okozhat. Az angiotenzinkonvertáló
enzimet gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók két olyan
gyógyszertípus, amelyek gátolják a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer
túlműködését, de különböző módon hatnak.
Cardiology and Therapy, 2024. december

A roxadustat már hazánkban is elérhető HIF-PHI készítmény, amely bár hatékony és biztonságos alternatív terápia a dializált betegek anémiájának kezelésére, de fokozott felügyelet alatt álló készítmény. Alkalmazásakor különös figyelmet érdemel a pontos indikáció, amely kulcsfontosságú a le­hetséges mellékhatások elkerülése érdekében.

A gasztroenterológiai tárgyú összefoglaló az epeutak gyulladásos beteg­ségeit ismerteti a primer sclerotizáló cholangitis kivételével. Az epeúti gyulladások osztályozása az anatómiai lokalizáció és az etiológia szerint lehetséges. A közlemény taglalja a diagnosztika és a kezelés lehetőségeit is.

A prosztatacarcinoma kezelésében az androgéndeprivációs terápia (ADT) két sarkalatos kérdése a tesztoszteronszint megbízható, kasztrációsszint alá csökkentése és a kezelést követő visszaállása. A mostani, post hoc elemzésben a sugárterápiával kombinált relugolixterápia mindkét szem­pontból sokkal jobban teljesített a rövid távú (24 hetes) alkalmazás során a degarelixszel, hosszabb távú (48 hetes) terápia esetében pedig a leuprolid-acetáttal összevetve, így optimális ADT-lehetőséget biztosít prosztatarákos betegek számára.

Jelen összefoglalónak nem tárgya az autoimmun thyreoiditisben nagyobb gyakorisággal észlelt terhességi szövődmények (vetélés, koraszülés, ala­csony születési súly) kivédési lehetőségeinek felsorolása. A közlemény igyekszik támogatást adni a fentiek miatt továbbra is meglévő, nyitott kérdésekben.

Számos, az alkoholfogyasztás mérséklését és az absztinencia fenntartását segítő gyógyszer érhető el, azonban a betegek mindössze csekély hányada részesül bármilyen kezelésben. Erős bizonyítékok szólnak amellett, hogy a naltrexon és a gabapentin csökkenti a túlzott alkoholfogyasztással járó napok számát, illetve az akamprozát megelőzi a használathoz való vissza­térést aktuálisan absztinens pácienseknél, valamint a topiramát közepes evidenciával bír, tekintve a túlzott ivással járó napok számának csökkentését. A diszulfirám széles körben alkalmazott, azonban kevés bizonyíték támasztja alá hatékonyságát „real world”, nem ellenőrzött körülmények között.

Az ozimertinib egy harmadik generációs epidermális növekedési faktor receptor–tirozinkináz gátló (EGFR-TKI), amely szelektív az EGFR-aktiváló és az EGFR T790M-rezisztencia mutációkra. Korábbi, első generációs EGFR-TKI hatóanyagokkal végzett vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy a kemoterápiával kombinált kezelés fokozhatja a kezelés hatásosságát. Ezt a mostani cikkben közölt, ozimertinibbel végzett FLAURA2 fázis III. klinikai vizsgálat eredményei egyértelmű hatékonysági előnyt igazoltak a kombi­nált terápia javára a monoterápiás alkalmazással szemben.

The New England Journal of Medicine 2023