A zolbetuximab kemoterápiával kombinálva előrehaladott claudin 18.2 pozitív gyomor- vagy gastrooesophagealis adenokarcinoma első vonalbeli kezelésére engedélyezték.

Az Astellas fázis III. SPOTLIGHT klinikai vizsgálatában a zolbetuximab teljesítette az elsődleges végpontot gyomorrák kezelésében.

Az immunterápia megjelenése fontos mérföldkövet jelentett a rosszindu­latú daganatok gyógyszeres kezelésében. A legjelentősebb előrelépést az immunogén tulajdonságú tumortípusok ellátásában sikerült elérni, ilyenek a veserák, a tüdőrák vagy a malignus melanoma. Folyamatos kutatás tárgyát képezi emellett azoknak a prediktív értékű biomarkereknek a feltérképezése, amelyek segíthetnek az alapvetően nem immunogén daganatok immunterápiára reagáló alcsoportjainak azonosításában. Az elmúlt években előrehaladott stádiumú colorectalis carcinoma esetén is elvégezték az immunterápiával kap­csolatos klinikai vizsgálatokat, amelyek az immunológiai alapon ható terápiák értékét mérték fel. A közlemény a meglévő eredményeket foglalja össze.

Az elmúlt évek a metasztatikus vastagbél-daganatos betegek terápiájában új és a napi kezelési gyakorlatunkat alapvetően befolyásoló változásokat hoztak. A megfelelő terápiás döntéshez ma már nélkülözhetetlen a moleku­láris genetikai/patológiai vizsgálatok elvégzése, valamint azok eredményeinek ismeretében történő döntés az első vonalbeli terápiáról és a kezelési szekvenciák felépítéséről. Ebben az áttekintésben a RAS génben vad típusú betegek standard terápiás lehetőségeit a European Society for Medical Oncology 2016-os kongresszusán elhangzottak tükrében tekintjük át.

A vaszkuláris endoteliális növekedési faktort (VEGF) gátló bevacizumab, valamint az epidermális növekedési faktor receptorát (EGFR) gátló cetuximab és panitumumab mint lehetséges első vonalbeli terápiák a RAS génben vad típusú áttétes vastagbéldaganatos betegek kezelésében meghatározó döntést jelentenek. A közlemény az első vonalban alkalmazott anti-EGFR terápiák klinikai eredményeit tekinti át, és „betegágy melletti” megközelítésben felállít egy modellt, felvet egy lehetséges biológiai magyarázatot, mely alapja lehet a klinikai megfigyeléseknek

Célkitűzés
A National Surgical Adjuvant Breast and Bowel Project C-08 jelzésű tanulmánya aII. és III. stádiumú vastagbélrák adjuváns ellátását szolgáló, módosított FOLFOX6 kombinációt (mFOLFOX6; infúzióban/bólusban adott fluorouracil, leucovorin és oxaliplatin) kiegészítő bevacizumab-kezelés biztonságosságának és hatékonyságának megítélésére irányult.

Betegek és módszerek
A betegeket 26 héten át kéthetenkénti gyakorisággal, önmagában alkalmazott mFOLFOX6kombinációval vagy FOLFOX6 + bevacizumab (kéthetente 5 mg/ttkg 52 héten át [experimentáliság]) együttesével kezeltük. Elsődleges végpontként a betegségmentes túlélés (DFS, disease-free survival) megítélése szolgált.

Eredmények
Az elemzésbe bevont 2672 beteg demográfiai jellemzői tekintetében a két kezelési csoport kiegyensúlyozottnak bizonyult. Mediánértékben 35,6 hónapos követés mellett az mFOLFOX6 bevacizumabbal történô kiegészítése összességében nem növelte szignifikánsan a betegségmentes túlélést (kockázati arány [HR, hazard ratio], 0,89; 95% CI, 0,76–1,04; p = 0,15). A teljes populáció hároméves betegségmentes túlélésének pontbecslése az experimentáliság vonatkozásában 77,4%, a kontrollcsoportra vonatkozóan 75,5% volt. A II. stádiumú vastagbélrákban szenvedők körében ugyanezek az értékek rendre 87,4%-nak, illetve 84,7%-nak, a III. stádiumú betegség miatt kezelt résztvevők körében 74,2%-nak, illetve 72,4%-nak adódtak. A feltáró elemzések rámutattak, hogy a bevacizumab DFS-re gyakorolt hatása eltérő a kezelés mérföldkőnek számító 15. hónapja előtt, illetve után (a terápia időtartama és a kezeléshatás közötti interakcióra vonatkozó p-érték < 0,0001). A 15. hónap előtt a bevacizumab erőteljes hatást fejtett ki (HR, 0,61; 95% CI, 0,48–0,78;p < 0,001), ezt követően azonban nem gyakorolt szignifikáns befolyást (HR, 1,22; 95%CI, 0,98–1,52; p = 0,076).

Következtetések
A vastagbélrák II. és III. stádiumában az mFOLFOX6 mellé 1 éven át adott bevacizumab nem hosszabbítja meg szignifikánsan a betegségmentes túlélést. Mindazonáltal, az experimentáliságon átmeneti, de szignifikáns hatást figyeltünk meg a bevacizumab-kezelés során. Feltételezésünk szerint ez a bevacizumab-expozíció egyfajta biológiai hatását tükrözi. A DFS javulásának elmaradása miatt azonban nem javasolható a bevacizumab alkalmazásaa vastagbélrák adjuváns ellátásában.