A rendelésen hipertóniás, elhízott, diabéteszes, infarktuson átesett, csípőízületi fáj­dalomra panaszkodó beteggel beszélgetek. Elmagyarázom, milyen fontos betarta­nia a diétát, fogynia kellene, jó lenne, ha többet mozogna; hogy a gyógyszereket is rendszeresen szedje, mondok pár szót az előnyös hatásukról. Megértően bólogat. Rátérünk arra, hogy ha betartja a megbeszélteket, egyre erősebb lesz, újból dol­gozhat a kertjében, látogathatja az unokáit, el tud járni a templomba, részt vehet az ultipartikon. Szeme csillogni kezd, mosolyogva mondja: „Érdekes, eddig minden orvos a betegségemről beszélt! Először érdekel valakit, hogyan élek, mit szeretnék csinálni! Megegyeztünk, doktor úr!

Az elmúlt években átalakult a fogyatékosság vagy tartós egészségkárosodás miatt megváltozott munkaképességű emberek ellátásának, támogatásának és rehabilitá­ciójának rendszere hazánkban. Új jogszabályi környezetben, új hatósági intézmény­rendszer kezdte meg működését a megváltozott munkaképességű emberek minél teljesebb értékű, foglalkoztatás-központú rehabilitációja érdekében. Az összefogla­ló bemutatja a változások előzményeit, a fő célkitűzéseket, áttekinti az új jogszabá­lyokkal kapcsolatos leglényegesebb ismereteket, és beszámol a hatósági feladatel­látás új rendszerének kezdeti tapasztalatairól.

Magyarországon a korábbi rokkantnyugdíjak 2012. január 1-jével megszűn­tek, és helyettük megjelent a rehabili­tációs ellátás a foglalkoztatásra, reha­bilitációra javasoltak jövedelempótló ellátásaként, valamint a rokkantsági ellátás a foglalkoztatásra, rehabilitá­cióra nem javasoltak jövedelempót­ló ellátásaként.