Az új dendritikussejt‑vakcina a SARS‑CoV‑2 révén kialakult antivirális immunmemóriát használja fel a daganatok elleni immunválasz felerősítésére.

Az őrszemnyirokcsomó-biopszia a melanómás betegek se­bészi kezelésében vált elsőként standard módszerré, mint patológiai stádiummeghatározó beavatkozás. Az eljárás kivitelezése speciális sebészi jártasságot és szoros multidiszciplináris együttműködést igényel az onkológia, sebé­szet, nukleáris medicina és a patológia részéről. A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ­ban harminc évvel ezelőtt, az úttörők között vezettük be az őrszemnyirokcsomó-biopsziát a melanómában szenvedő pácienseknél. A jelen publikációban két és fél ezer beteg kezelése során szerzett tapasztalatainkat összegezzük a té­mában megjelent közleményeink alapján. Munkacsoportunk foglalkozott a primer tumor regressziójának az őrszemnyirok­csomó metasztatikus érintettségével való összefüggésével, a vékony, a négy mm-nél vastagabb melanómás és a fej-nyaki őrszemnyirokcsomó-biopszián átesett betegeink adatait is analizáltuk. Az adataink megerősítik, hogy az őrszemnyirokcsomó-biopszia továbbra is az onkológusok számára a legfontosabb támpont a betegek adjuváns kezelésének meghatározásában. A melanómás betegek gyógyítását a jö­vőben is centrumokban, multidiszciplináris teamdöntésekre szükséges alapozni, ahol minden diagnosztikai és terápiás modalitás rendelkezésre áll a személyre szabott terápiák megvalósításában.

Magy Onkol 70:213-218, 2026

Cél: A szerzők az Országos Onkológiai Intézetben primer, bőrből kiinduló melanóma kapcsán elvégzett őrszemnyi­rokcsomó-biopsziák adatainak elemzéséből készült össze­foglalást közlik.

Módszerek: Vizsgálatunkban 2020–2025 között őrszemnyi­rokcsomó-biopszián átesett 806 betegünk adatait elemeztük, vizsgáltuk a primer tumor jellemzőit a progressziómentes és a teljes túléléssel összefüggésben, valamint pozitív betegek esetén az adjuváns terápiák hatékonyságát.

Eredmények: A retrospektív elemzésben a primer tumor Bres­low-vastagsága szignifikáns negatív összefüggést mutatott a progressziómentes és a teljes túléléssel. Az őrszemnyirok­csomó-pozitív és -negatív betegek között a progressziómen­tes és a teljes túlélés tekintetében szignifikáns különbség mutatkozott. Az őrszemnyirokcsomó-pozitív betegeknél sem az adjuváns kezelésben részesülők és nem részesülők, sem az adjuváns terápiás modalitások között nem találtunk szignifikáns különbséget a progressziómentes túlélés vonat­kozásában, azonban az adjuváns kezelések szignifikánsan javították a teljes túlélést.

Következtetések: Bár az általunk vizsgált, adjuváns terápiában részesülő betegeink adatai nem teljesen egyeznek a klinikai vizsgálatokban közöltekkel, további hosszabb távú követés szükséges a megfelelő konzekvenciák levonásához.

 Magy Onkol 70:203-211, 2026

Cél: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (ŐNB) és a nyirokút-tér­képezés elveit, indikációit, radiofarmakonjait, preoperatív képalkotó és intraoperatív detektálási módszereit, valamint a Szegedi Tudományegyetem Nukleáris Medicina Intézet és Teranosztikus Központjának e téren szerzett tapasztalatait foglaljuk össze.

Módszerek: Összefoglaló közleményünk a vonatkozó EANM/ SNMMI irányelvek, a jelenlegi nemzetközi szakirodalom és saját intézeti adatok alapján készült.

Eredmények: Az ŐNB melanóma, emlőrák, nőgyógyászati, urológiai és fej-nyaki daganatok esetén az onkológiai ellátás elfogadott részévé vált. A limfoszcintigráfia és SPECT/CT fúzió számos indikációban kötelező. A Szegedi Tudományegye­temen 1999-től közel 6000 betegen végeztünk preoperatív izotópos őrszemnyirokcsomó-lokalizálást és intraoperatív gamma-szondával segített őrszemnyirokcsomó-biopsziát.

Következtetések: Az ŐNB multidiszciplináris beavatkozás, amely a nukleáris medicina, a sebészet és a patológia szoros együttműködését igényli. A hibrid nyomjelzők és a multimo­dális intraoperatív detektálás tovább javítják az őrszemnyi­rokcsomók sikeres azonosítási arányát és csökkentik a fals negatív eredmények számá

Cél: Munkánk célja a tumor mikrokörnyezetének szerepét vizsgálni a daganatprogresszió két kulcsfontosságú folyama­tában: a sejtmotilitás szabályozásában és a célzott terápiával szembeni rezisztencia kialakulásában.

Módszerek: In vitro tüdőadenokarcinóma-sejtvonalakon ele­meztük a hipoxia hatását a sejtmigrációra, proliferációra, jelátviteli útvonalak aktivitására és az epiteliális-mezenhimális átmenet (EMT) markereinek expressziójára.

Eredmények: Eredményeink szerint a hipoxia csökkentette az egyedi sejtmigrációt és a proliferációt, ugyanakkor fokozta a kollektív inváziót, valamint sejtvonalspecifikus EMT-vál­tozásokat indukált. A hipoxiát utánzó CoCl2-kezelés nem reprodukálta teljes mértékben a valódi hipoxiás hatásokat. A vizsgálatok második részében egy BRAF V600E mutáns melanómából származó betegeredetű tumorxenograft (PDTX) modellben tanulmányoztuk a vemurafenibbel szembeni szer­zett rezisztencia kialakulását. RNS-szekvenálással új, poten­ciális rezisztenciamarkereket azonosítottunk, azonban ezek fehérjeszintű validálása nem volt egyértelmű.

Következtetések: Eredményeink rávilágítanak arra, hogy mind a hipoxia, mind a terápiás nyomás komplex és mo­dellfüggő módon befolyásolja a daganatprogressziót.

Magy Onkol 70:176-178, 2026

A bélmikrobiom összetétele nagy pontossággal képes megjósolni a bőrdaganat kiújulásának valószínűségét.

Az mRNS hatására a sejtekben termelődő TERT enzim védi a DNS-t a sugárzás toxikus hatásaitól.

A vitathatatlan eredményesség mellett a daganatellenes immunterápiák (IT) számának elmúlt évekbeli látványos emelkedése komoly szervezési és financiális kihívást jelent az egészségügyi ellátó rendszereknek, illetve a betegek számára is megterhelők lehetnek az elhúzódó kezelések. Kérdés, hogy meddig optimális a kezelések folytatása, avagy lehet-e 2 év után a visszaesés fokozott kockázata nélkül felfüggeszteni a palliatív IT-t. Ismereteink alapján ez különösen akkor in­dokolható, ha teljes tumorremisszió következik be (de stabil betegség fennállta sem kizáró ok), és a döntést erősíthetik a krónikus szövődmények, a komorbiditás, a betegprefe­rencia, továbbá a PET/CT negativitás, a kettős IT ténye és az előzetes oligoprogresszió hiánya. Persze mindez egyedi mérlegelést, szakmai megerősítésként onkoteamdöntést igényel, és javasolt a betegek előzetes lelki felkészítése is. Összegezve, a reindukció lehetőségét megtartva, az IT nem szövődmények miatti felfüggesztése 2 év (melanómánál akár 1 év) után mindig mérlegelendő, ezzel is megcélozva betege­ink minél hosszabb kezelésmentes túlélését és a krónikus betegszerepből való kikerülését.

Magy Onkol 70:41-50, 2026

Jelentős protektív hatással rendelkezik a nikotinamid a nem-melanoma típusú bőrrákok kialakulásával és kiújulásával szemben.

Az immunellenőrzőpont-gátlók megjelenése jelentős áttö­rést hozott a szolid tumorok kezelésében, különösen a nem kissejtes tüdőrák, a melanóma, a vesesejtes karcinóma és a húgyhólyagdaganat terápiájában. E szerek alkalmazása azonban új típusú mellékhatásprofil megjelenésével járt együtt, melyek közül kiemelkedő jelentőségűek a pulmonális szövődmények. A leggyakoribb és legsúlyosabb ilyen szövőd­mény az immunterápia indukálta pneumonitisz, mely potenciálisan életet veszélyeztető állapot. A klinikai tünetek gyakran nem specifikusak, és más légúti vagy infekciós kórképeket utánozhatnak, ami diagnosztikai kihívást jelent a mindennapi gyakorlatban. A gyors felismerés, a differenciáldiagnosztika és a megfelelő kezelés elengedhetetlen a terápia folytatható­sága és a beteg biztonsága szempontjából. A jelen közlemény célja a pulmonális immunkapcsolt mellékhatások részletes ismertetése, klinikai és radiológiai jellemzőinek bemutatása, valamint az aktuális kezelési ajánlások áttekintése.

Magy Onkol 69:509-513, 2025