A hosszabb élettartam egyelőre nem jár együtt az egészségben eltöltött évek növekedésével.

Ureteroszkópia egy multicentrikus vizsgálatban biztonságosnak és hatékonynak bizonyult  időskorúak kőbetegségének kezelésére.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és a kardiovaszkuláris megbete­gedések (CVD) a közös rizikófaktorok és a részben közös patomechanizmus okán gyakran járnak együtt, ami fokozott morbiditási és mortalitási kocká­zatot jelent. Hazánkban a születéskor várható élettartam az Eurostat 2023. évi adatai szerint 76,7 év, míg az EU-átlag (!) 81,4 év. Nők esetében: 79,9 év (EU: 84), férfiak esetében: 73,4 év (EU: 78,7). A CVD ellátásában a béta-adrenoreceptor-blokkolók, a COPD kezelésében a béta-receptor-izgatók alapvető szerepet játszanak. A dolgozat célja a patomechanizmusok átte­kintésével az optimális gyógyszerelés beállítása, és a betegek életkilátá­sainak, életminőségének javítása.

A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

Az asztma, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), az intersticiális tüdőbetegségek és a tüdőrák olyan kórállapotok, melyeket változó prog­resszió jellemez. Egyes betegek hosszabb tünetmentes periódusokat élnek meg, míg másoknál akut exacerbációk fordulnak elő. A gyógyszereket a be­tegek légzésfunkciójához, az aktuális egészségi állapotukhoz és a fizikális változásokhoz szükséges igazítani. A legmodernebb digitális technoló­giák alkalmazása a pulmonológiai rehabilitáció során nagyon izgalmas és új lehetőségeket kínál a konkrét betegségek kezelésében, a terápia személyreszabhatóságában, a betegcompliance növelésében a minden­napi tevékenységek közben keletkezett, valós idejű adatok gyűjtése által. A telemedicina, telerehabilitáció és az intelligens eszközök használata fenn­tartható megoldást jelenthet a légzőszervi megbetegedések világszerte növekvő terhének csökkentése érdekében.

Meta­bolikus diszfunkcióval társult steatoticus májbetegségben (MASLD) a sztatinok alkalmazása csökkentette a teljes halálozás, a májjal kapcsolatos események hosszú távú kockázatát.

A robotasszisztált sebészet régen várt technológiai újdonság, mely 2022 óta vált elérhetővé az Országos Onkológiai Intézetben. Beszámolunk az intézetünkben operált első 191
beteg kolorektális robotasszisztált műtétjének legfontosabb paramétereiről, valamint a rektumsebészet területén a robotsebészeti
tevékenységet összehasonlítottuk a korábbi
laparoszkópos és nyitott műtéti tevékenységünkkel. A rektumsebészet
területén retrospektíven összehasonlításra kerültek a laparoszkópos (n=225), illetve nyitott (n=213) módon operált betegek perioperatív mutatói a robotasszisztált (n=140) módon
operált betegekével. A három csoport (laparoszkópos, nyitott, illetve robotasszisztált) összehasonlításában a robotsebészet
szignifikáns előnyt mutat a mezorektális excízió
minőségében (komplett TME-arány 77%, 72,7%, illetve 90%), az ápolási napokban (medián 7, 9, illetve 5 nap), a kórházi visszavétel arányában (8%, 16%, 6,4%) és a záróizom-megtartási
arányban (68%, 60%, illetve 89,5%). Megállapítható, hogy a robotsebészeti beavatkozás megfelelően biztonságos
onkológiai szempontból. Szignifikáns előnye mutatkozik a nyirokcsomó- disszekció minőségében, a rövidebb ápolásban,
a kevesebb kórházi visszavételben, részben alacsonyabb morbiditási mutatóban és a magasabb záróizom-megtartási
rátában a laparoszkópos és a nyitott műtétekhez viszonyítva is.

Magy Onkol 68:248-253, 2024

A közösségben szerzett tüdőgyulladás napjainkban is igen gyakori és veze­tő haláloki tényezőként szerepel világszerte. Emiatt a kórkép morbiditási és mortalitási mutatóinak globális szintű csökkentése nagy jelentőséggel bír. Ennek alappillérei a hatékonyan működő prevenciós programok, a gyors és szenzitív diagnosztika, valamint az adekvát empirikus antibiotikum ajánlások.

A gyors reagálású rendszer (rapid response system, RRS) a korszerű kórházi fekvőbeteg-ellátás integrált része a világ számos országában. Fő célja a kór­házi halálozás csökkentése. Működésének elve, hogy a vitális funkciók rend­szeres mérése esélyt teremt a betegek váratlan állapotrosszabbodásának időben történő felismerésére, az ekkor aktiválható gyors reagálású, akut betegellátásban képzett team azonnali intervenciója pedig életet ment­het. Több évtizedes klinikai kutatás bizonyítja, hogy az RRS a biztonságos fekvőbeteg-ellátás megkérdőjelezhetetlen eszköze.

A diabéteszes neuropátia gyakorisága, kellemetlen tünetei és következmé­nyei miatt sok gondot okoz nemcsak az érintett betegek, hanem az egész­ségügyi ellátórendszer számára is. Kezelésében meghatározó jelentősége van azoknak a specifikus gyógyszereknek, amelyeket kifejezetten ezzel az indikációval regisztráltak évekkel ezelőtt. Bár régóta használatos készít­ményekről van szó, az irodalomban újdonságként jelent meg az a hazai közlemény, amely adatbázis-elemzés nyomán az alfa-liponsavval folyta­tott kezelés hosszabb távú, „kemény” klinikai végpontjainak alakulásáról