Egy vizsgálat eredményei szerint igen hatásos a testmozgás az inkontinencia tüneteinek mérséklésében.

Az akaratlan vizeletvesztés gyakori, mindkét nemet, de főként az 50 év fe­letti nőket érintő probléma, mely lehet késztetéses (hirtelen ingerek mellett megjelenő), terheléses (hasi nyomásemelkedés által kiváltott), vagy a ket­tő kombinációja, azaz kevert típusú. A betegek közül viszonylag kevesen kérnek segítséget, inkább együtt élnek a problémával. A panasz kivizsgá­lása és első vonalbeli kezelése már az alapellátásban megkezdhető, ezért szükséges, hogy a betegekkel rendszeresen érintkező orvos rákérdezzen a vizelettartási panaszokra a fokozottan érintett populációkban, hogy – egyszerű, jelentős financiális terhet nem jelentő kivizsgálás után – maga is útbaigazítást adhasson a vizeletvesztés miatt akár depresszióssá, szociálisan izolálttá váló betegeknek.

A szexuális élet gyakorisága jelzi előre a legpontosabban  a húgyúti fertőzés kiújulásának lehetőségét. Minden betegcsoportban az Escherichia coli a fő kórokozó. A szövődményes fertőzés szempontjából veszélyeztetett betegek kezelését célszerű széles spektrumú antibiotikummal kezdeni, majd célzottan folytatni.