Célkitűzés Nem egyértelmű a nem seminoma típusú csírasejtdaganatok (NSGCT, nonseminomatous germ cell tumours) optimális ellátása azokban az esetekben, amikor szisztémás kemoterápia hatására szerológiai vagy radiológiai teljes remisszió (CR, complete remission) következik be. Egyes szerzők a kemoterápiát követően retroperitoneális nyirokcsomó-disszekciót (PC-RPLND, post chemotherapy retroperitoneal lymph node dissection) tartanak szükségesnek, míg mások a műtéti beavatkozás mellőzését és szoros utánkövetést ajánlanak. A helyzet tisztázására tesszük közzé az Indiana Egyetemen PC-RPLND nélkül szorosan nyomon követett betegek hosszú távú megfigyelésének adatait. Betegek es módszerek A retrospektív elemzésbe olyan NSGCT-betegek adatait vontuk be, akiknél az első vonalbeli kemoterápia teljes remissziót eredményezett, és nem történt további kezelés. A CR-t a szérum tumormarkereinek normalizálódásaként és a radiológiailag észlelhetô betegség eltűnéseként (< 1 cm-es maradék daganattömeg) határoztuk meg. Eredmények A 141 beteg közül 5 beteg (4%) sorsát két évnél rövidebb ideig kísértük figyelemmel. Mediánértékben 15,5 éves utánkövetés kapcsán 12 betegnél (9%) észleltük betegség kiújulását. E csoportból jelenleg nyolc beteg betegségmentes (NED, no evidence of disease), míg 4-en az alapbetegség következtében meghaltak. A becsült 15 éves recidívamentes túlélés (RFS, recurrence-free survival) 90%-nak, a rákspecifikus túlélési arány pedig 97%- nak adódott. A becsült 15 éves RFS a kis kockázatú betegek (n = 109) esetében 95%, míg a közepes vagy nagy kockázatú betegeknél (n = 32) 73% volt (p = 0,001). Hat beteg (4%) esetében észleltünk retroperitoneális recidívát, akik közül ketten haltak meg a betegség következményeként. Öt betegnél jelentkezett késői kiújulás (3–13 év múltán), ezen belül két esetben retroperitoneális recidíva. Jelenleg mind az 5 személy betegségmentes (NED). Következtetések A PC-RPLND nélküli utánkövetés biztonságos stratégia lehet, ha az első vonalbeli kemoterápia teljes remissziót eredményez. A betegség kiújulása ritka, és további kezeléssel gyógyítható lehet.

Az I. stádiumú, nem seminoma típusú hererákban szenvedő betegek követésének 1980-as években kifejlesztett stratégiája azon a feltevésen nyugodott, hogy a cisplatin alapú kemoterápia – amennyiben közvetlenül a daganat kiújulásakor adják – hasonló túlélési arányt ígér, mint a definitív elsődleges kezelés (pl. primer retroperitoneális nyirokcsomó- eltávolítás). A nyolcvanas–kilencvenes években végzett klinikai vizsgálatokban több mint 2000, I. stádiumú, nem seminoma típusú hererákban szenvedő beteg vett részt. Ezek során ismerték fel a limfovaszkuláris invázió mint a kiújulás legfőbb független prognosztikai tényezője jelentőségét, amelynek alapján kis kockázatú (a kiújulás gyakorisága 15–20%, limfovaszkuláris invázió nem mutatható ki) és nagy kockázatú (a kiújulás gyakorisága 40–50%, vaszkuláris invázió kimutatható) kórformák különíthetők el. A betegek követésével kapcsolatban közzétett adatok szerint gyakorlatilag az összes kiújuló daganatot (az International Germ Cell Collaborative Group kritériumai alapján) kis kiterjedésű, jó prognózisú formában kórismézik. Ritkán fordul elő, hogy egy beteg recidíváját csak közepes vagy nagy kockázatú formában ismerik fel, amennyiben a beteg megfelelő együttműködést tanúsít a kontrollvizsgálatok során. A daganat két éven belül az esetek 95%-ában, 3-4 éven belül az esetek 99%-ában újul ki. A daganat általában – de nem mindig – kizárólag a hashártya mögötti térben jelenik meg ismét.  A kiújulást legtöbbször a tumormarkerek megemelkedett szérumszintje jelzi, bizonyos esetekben azonban csak mellkasi röntgenfelvétel vagy CT-vizsgálat alapján igazolható, ezért a kontrollvizsgálatok alkalmával az összes diagnosztikai lehetőséget ki kell meríteni.